Napi szinten megkapom hogy nem beszélek és zavar. Mit tegyek?

Én odahaza Mo.-n dolgoztam gyárban. Ha beszéltem, az volt a baj, hogy a szám jár a kezem helyett. Ha nem beszéltem, az, hogy különcködöm.

A gyáron kívül közmunkát végeztem. Ott a jeggyűrű nélküli emberek kapásból kapták a kérdést, hogy van-e nőjük. Ha nincs, akkor miért nincs. Vagy volt-e már egyáltalán. Esetleg nem is szexeltek még?

Végül a külföldre jövés mellett döntöttem, azt hiszem, érthető. És itt nem is tapasztalom ezt, pedig ugyanúgy minimális végzettséget igénylő munkakörökben dolgozom.

De gondolom, mindjárt jön valami okostóni, aki leugat, hogy hagyjam mán ezt a magyar mentalitás maszlagot.

#13

Értem. Tele van a töke, azért kérdezgeti, miről beszélgessen. Ha en nem akarok beszélgetni a munkahelyemen, akkor nem beszélgetek, nem pedig a gyiken bénázok. Mi ez, ha nem életképtelenség?

18: A kérdezőt láthatólag az zavarja, ha ilyenekről kérdezik.

Neked meg nyilván mázlid van, mert nem gyárban vagy segédmunkábban dolgozol, a színvonalasabb helyeken nyilván jobban "megtűrik" azt, aki nem számol be mindenről.

Az oké, hogy zavarja, de egyszerűen képtelen vagyok belátni, hogy emberek képesek x évtizedet leélni úgy az életükből, hogy nem tudnak egy beszélgetést a nekik tetsző mederbe terelni. Mi olyan bonyolult ezen?

- És mit csináltál hétvégén?

- A dolgomat.

- Ennyit?

- Ennyit.

Kész. Ha meg bäszogatják a csendessége miatt, lehet azt mondani, hogy a munkával foglalkozzon mindenki, azt' nem fognak ráérni beszélgetni. Mit kell ezen ennyit feszülni?