Ha felmondtál a munkahelyeden, ahol lelki terrornak voltál kitéve, volt ennek valamilyen utóhatása?

Nem szenvedtem miatta.

Mivel elég hamar megláttam, hogy a főnök másokkal is így beszél és terrorizálja az embereit. Olyan dolgokba kötött bele, ami néha már átcsapott nevetségesbe, máskor meg hihetetlenbe... Inkább nem írok konkrétumot, de már tudtam az elején, hogy én nem maradok itt sokáig az ziher.

Így is lett, másfél hónap alatt sikerült is más, felmondtam és szépen elmondtam neki nagyjából mindent, hogy amit itt leművel az embereivel az nem normális, hogy rettegniük kell ha bejön, főleg ha hibáznak, és gyomorgörcsben vannak egész nap. És hogy ez rohadtul nem jó így, ők meg nem merik mondani. Azt mondja tudja ő, de le kell vezetnie a feszültséget. Lol. Menjen el akkor futni. Mondom sok ember jön megy itt, és én sem maradtam volna itt emiatt sokáig, biztos hogy ha ez nem sikerült, emiatt a viselkedés miatt rövidesen így is úgyis eljöttem volna. Ja meg, megjegyezte, hogy már megszokta, hogy itt jönnek-mennek az emberek.. Mondom talán nem véletlen, érdemes lehet változtatni..

Ezt mind kulturáltan, ügyeltem rá, hogy ne vegye támadásnak, bár ha elfajult volna a beszélgetés, próbaidős révén azonnal hazajöttem volna, szóval én voltam fölényben.

Én kihasználtam, hogy 3 év alatti gyerekem és gyesre mentem vissza. Jogilag véd.

A két fő terrorfelelős a közvetlen munkatársnőm volt és egy - bár nekem nem főnököm - magasabb rangú vezető.

Amkor már aláírattam a papírt, akkor derült ki, hogy a vezető fölé helyeznek egy olyan embert, akivel már dolgozott együtt és 3 hónap után kirúgták. Így jó eséllyel most is hamarosan útilapú lesz neki.

A közvetlen kolléga meg eléggé rosszul járt azzal, hogy hirtelen távoztam, rengeteg munka szakadt rá. Próbált feketíteni, de már nincs mit vesztenem alapon visszaszóltam, akkor visszavett.

De utólag azt is megtudtam, hogy a szülési szabadságom alatt a fent említett vezető blődségekkel feketített, ahol tudott.

Már nem érdekel, ha mondani akarja, akkor úgyis kitalál valamit, egészségére.

"Szoktál még gondolni rá, vagy simán elfelejtetted mintha meg sem történt volna?"

Az ilyeneket nem lehet elfelejteni. És nem is kell. Jó ha az ember tudja, hogy ki mennyire szemét.

A főnöknek nem mondtam meg konkrétan, hogy főleg a viselkedése miatt megyek el, bár párszor virágnyelven elmondtam neki. Amilyen beképzelt, sztem nem értette meg, mert ő, rosszat csinálni? ugyan...

Sajnos az a terület, ahol anno dolgoztam, és ami még mindig a vágyam, elég belterjes... ha ő egy rossz szót szól rólam pár ismerősének, akkor minden híd fel lenne égetve mögöttem és előttem is. Ezért inkább maradtam csöndben. És ezért még mindig hív néha, ha kéne neki segítség, és már akkor gyomorgörcsöm van, ha meglátom a nevet a kijelzőn...

Előtte is csak rossz főnökeim voltak, de vele betelt a pohár. Most van munkám, és fantasztikus a vezetőség, de pont ezek miatt a dolgok miatt nehéz volt felszabadulnom és bíznom bennük, és amikor jött az a fajta stresszesebb időszak, amikor kaptam a szekálást, az ordítozát-üvöltözést, a kioktatást, gúnyolódást az előző munkahelyemen, akkor konkrét fizikai tüneteim voltak... ahogy megérkeztem az iroda elé, köhögőrohamom volt, minden reggel ugyanabban az időpontban hasmenésem volt... aztán ezek akkor tűntek el, amikor megtapasztaltam, hogy itt sokkal jobb fej mindenki, nem harapják le a fejem.

#6 vagyok.

Jól gondoltam, az említett vezető utánam pár héttel hirtelen távozott. A jogi részleteket nem tudom, hogy kirúgták vagy ő mondott fel, bár ez lényegtelen is, mert sokszor nem azt írják le hivatalosan, mint ami aháttérben volt.

A helyemre még nem került ember, úgyhogy a kedves kolleganő még most is torkosborzot játszik.