Ha az ember fizikai munkát kap magának csak, akkor egy idő után elszakad önmagától, hobbijaitól és gondolkodási képességétől. Mennyire van ez így?

Ne vedd kötekedésnek, csak érdekelt, hogy előrébb akartál-e jutni vagy mit tettél érte. Megértem, hogy sokat kell melózni adott esetben, ha az ember nem talál más melót, csak kint. Valahogy muszáj valamilyen motivációt találni, mert az ember tényleg nagyon hajlamos benne maradni a langyos pocsojában, akár megszokásból is. Én azt tudnám talácsolni, hogy valamilyen tervet mindenképp eszelj ki, mert az a legrosszabb, ha az ember egy helyben topog.

Ha érdekel én tudok neked BP-n vagy Debrecen vonzáskörzetében banki-pénzügyi állást.

A mostaninál jobb munkát biztosan találsz.

Sokat számít, kikkel barátkozol, mivel kötöd le magad, stb. Ha csak dolgozni és aludni van időd, akkor válts munkahelyet. Fizikai munka és fizikai munka között is van óriási különbség.

Az a helyzet hogy itthon ez a valóság, én nem igazán bántam meg hogy csak szakközepet végeztem, mert még ezt a szakmát sem tudom használni gyakorlat hiányában.

Jelenleg olyan munkát végzek ami teljesen betanított, és így is 130 nettóval jövök ki a kapun.

Nem mondom hogy nem fáradok el, de két munkanap után kettő pihenő napon van idő magamra, konditerem, itthoni élet.

Tehát nem olyan szörnyű mint amilyennek leírják.

Persze ahhoz hogy ne hagyja el magát az ember, elhatározás is kell, mert hajlamos beleesni abba sokuk hogy csak fekszenek, lusták, pl amikor reggel tudnék még aludni 9-10 óráig, akkor már 7 kor kimászok az ágyból.

24F

Budapest Banknál tudok gyakorlatilag azonnal kezdő junior tanácsadói állsokat, Budapesten. Valamint Debrecenben is egy fiókban. Itt értékesítés is folyik, de gondolom ezzel tisztában vagy.

Valutapénztáros állások is Budapesten tömkelegével vannak, nem akkora kihívás, de adott esetben jobban is lehet keresni mint pénzintézetnél tanácsadóként.

A feltevésed igaz lehet, amennyiben olyan fizikai munkát végez,ami nem neki való.Vagy bármi egyéb, akár szellemi munkát, amit nem szeret.Lehet, hogy valaki kőműves, ami fizikai munka ugyan, de ha szereti amit csinál, ha mindig ezt akarta,elégedett vele,akkor nem szakad el önmagától, inkább kiteljesedik benne.Mellette lehet hobbija,mert ha mondjuk szeret olvasni, ami amúgy nem megerőltető munka után sem, akkor meg is van a hobbi és még a gondolkodását is megtornáztatja vele.

A tanári munka például szellemi, mégis ismerek olyat, aki idegileg szó szerint belerokkant.Nem volt neki való munka, nem tudta kezelni a gyerekeket.Nem volt tekintélye, kikezdték.

Ugyanígy nem szerencsés például, ha egy törékeny fizikumú, intellektuális művészlélek mondjuk takarítói állást kénytelen elfogadni, vagy beáll a húsüzembe a szalag mellé.Egy idő után valószínűleg el fog szakadni önmagától, lehet, be is csavarodik.Ha pedig az ember gürizni kénytelen a pénzért, nehéz mellette tanulni, fejlődni.

Nem tudom, mennyit dolgozol, apukámat tudom példaként említeni. 21 éves végez fizikai munkát, hetente kb. 65 órát. Borzasztóan kimerülten ér haza, és hiába egy művelt, intelligens ember, nem tud igazán mással foglalkozni. Ennek ellenére tanulmányozza a tőzsdét, a programozást, valamint nyomja a Duolingót, hogy jobb legyen angolból. :D nem azt akarom bemutatni, hogy az apám micsoda egy istenség, csak arra akarok kilyukadni, hogy az ő példájából kiindulva valahol mégis csak a motiváció a kulcs. Bár ő csupán okosodni akar, különösebb célja nincs, egyszerűen csak sok minden érdekli a világon.

Szerintem új hobbit kellene találnod, amiből később profitálhatsz is akár. Miért nem tanulsz egy ritka nyelvet például? Vagy csak egy olyan valamit, ami jól jöhet a végzettségedhez, és máris emelkedik az önéletrajzod értéke?

Mi lesz 20 év múlva, ha már most bele fásultál? Ne hagyd magad! :)

23N