12 óra munka egy nap. Nem sok az egy kicsit?

általában utána van szabadnap is...

nem heti 5-6 nap egyhuzamban 12 órázás...ha igen az már rabszolgamunka, főleg ha 4-et ingyen dolgozik az ember...

23F

Nem hogy sok, nagyon sok.

akkor meg főleg, ha nincs megfizetve rendesen.

Attól függ,hány napig csinálja az emberDolgozam 3 nap 12 óra 3nap pihenő váltással.Kikészültem.Volt aki szerette.

Egyén függő ki mit bír.

Szerintem megterhelő.

Nagyon sok körülménytől függ. Első szempont: legális, ténylegesen elszámolt, a munkaidő-beosztás szabályos-e. Aztán jön, hogy mennyire megterhelő maga a munka; ami nem feltétlen általános értelemben való nehézség. Ha valaki, szerencsésen, olyan munkát, hivatást talált, amit szívesen csinál, vannak sikerélményei, azt akkor sem érzi megterhelőnek, ha valójában erősen igénybe veszi. És milyen az élethelyzete, stb. Ha neki kell reggel óvodába vinnie a gyereket és délután hazavinni, akkor lehetetlen.

Én egy jó évtizeden át dolgoztam úgy, ahogy itt már szóba került: 3 nap munka, 3 szabadnap és így tovább. A családi körülmények miatt megtehettem. És számomra voltak előnyei is. Pontosabban: valamit valamiért volt.

A hétközi szabadnapok sokszor kincset értek. Nagyon sok mindent lehetett megtenni, elintézni, ami egyműszakos, reggeltől késő délutánig műszaknál csak szabadsággal lett volna megoldható. Sok házimunkát kényelmesen el tudtam végezni, és csak a készre jöttek haza a családtagok. A párom csaknem elfelejtette, milyen a bevásárlás, a munkából egyenesen hazajöhetett és utána szabad időnk volt a gyerekekkel. Én pedig, szinte ürességtől kongó üzletekben, sorbanállás nélkül vásároltam be. Amíg a kicsi óvodás volt, hétközi szabadnapokon, kicsit lazulva, sürgetés nélkül készülve kísértem az óvodába, a sokkal korábbi iskolabuszra felrakás helyett. Cserébe, nem minden hétvégén voltunk együtt, mindkét napon, néha egyiken sem.

Faluból városba bejárva, számított az utazási idő. Amiatt, hogy nekem 3/4 annyiszor sem kellett utaznom, mint a minden munkanapon bejáróknak, kb. havi 14-15 órát spóroltam meg, és az utazás időpontjai miatt jórészt kényelmesen ülve utaztam, zsúfoltság helyett. (A helyközi útidő nem volt sok, csakhát nem 5 perces a követési idő. Az esetek jó részében viszonylag korán kell indulni és a következő jártra várva, késve lehet hazaérni, sok az elvesztegetett idő. Minél kevesebbszer kellett utazni, ez annál kevesebb volt.)

Nagyon kényelmetlennek éreztem, mikor változtatni kellett, és újra indult a napi „daráló”.

Úgyhogy, többféle élethelyzet, többféle szempont van.