Nektek milyen a viszonyotok a főnökötökkel?

Jó. Néha rossz napja van, mint bárki másnak. Időnként én is ingerült vagyok.

Megalázni nem szokott.

Ha nagyon úgy szól hozzám, ahogy nem tetszik, akkor szólok neki és akkor észreveszi magát.

Volt már nagyon jó főnököm is, akivel tényleg öröm volt dolgozni-kreatív, talpraesett, magas tudású, odafigyelt a beosztottjaira.

Volt (másik helyen) pocsék is, olyan akinek köze nem volt a szakmához, csak odarakták a nyakunkra, de persze mindent ő tudott jobban. Sok h.lyeséget meg kellett csinálnunk miatta. Meg nem alázott engen személy szerint, mást igen, úgy hogy többek között én is ott voltam, nagyon kellemetlen volt,nem is volt alapja, joga meg pláne nem, mint mondtam, fogalma nem volt a dolgokról.

A mostani főnökömmel korrekt, 3 lépés távolság viszonyunk van, nekem ez most pont jó így.

Nekem olyan főnököm volt, hogy a képembe vigyorgott, de közben nem bírta a búrám. Egy azonos épületben levő másik helyre átküldött (persze kamu indokkal, de nem vagyok hülye). Azóta nem köszön, ha összefutunk, meg össze-vissza grimaszol, ha pl egy lifttel megyünk. Jó, nem kell imádnia engem, de bármennyire is utálok valakit, azért megtisztelem annyival, hogy köszönök, illetve nem fintorgok.

A mostani főnököm egy tündér. Nem félek, hogy innen el leszek küldve, rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőle és ha nem tetszik neki valami, azonnal leül velem és elmondja.