Volt olyan munkahelyi eseted, hogy a főnököd túlzott elvárásokat támasztott feléd?

"Azt a lovat ütik, amelyik húz." Ismerős ez a mondás?

Nekem volt olyan, hogy már állásinterjún közölték velem...

/Nem ott dolgozom./

Állandóan túlzott elvárásokat támasztott felém, de valahogy mégis sikerült mindig megcsinálnom amit kért.

Ettől függetlenül jah. Én voltam a balfax és a béna... na mindegy, nem véletlenül hagytam ott a céget.

Igen. A legdurvább nem is felém volt, hanem az egyik munkatársam felé. Kulturális közmunkára vette fel 8 órában, szóval az állam fizette, de mégis azt hajtogatta, hogyha már egyszer "ő fizeti"... egy centet nem fizetett utána, b....ki. És akkor 3 ember munkakörét akarta rálőcsölni, persze, hogy nem ment (pénzügyesnek vették fel, na de legyen mellette marketinges, szponzorkereső és rendezvényszervező meg általános adminisztrátor is)... főleg, hogy úgy beszélték meg, hogy x-kor megy szegény nő, mert a gyerekét el kéne vinnie a suliból. Erre kb. ilyen "leszarom, hogy ezt beszéltük meg" volt a hozzáállása, de persze a túlóráért sem fizetett semmit. És hát azért, amennyit a nő keresett... már a pénzügyes munkakörért is régen túl kevés volt.

De ott voltam én is. Egyetemista, gyakorlat... 2 évet húztam le ott, ebből fél évre kaptam fizut, pedig mind a 4 félévre ígérte. Emellett napi 12-14 órákat bent tartatott... alapvetően arról volt szó, hogy napi max. 10 óra, erre néha arra sem volt tekintettel, hogy az utolsó metrót lekéstem amiatt, mert az ő hibáit kellett korrigálnom éjfélkor az irodában. Aztán anélkül, hogy tudta volna, hogy a mi egyetemünkön hogy megy a gyakorlatozás, rámlőcsölt akkora mennyiségű munkát, hogy napi 8 órás rendes munkaidőben sem tudta egy ember végigcsinálni, elvárta a hétvégi munkát... volt, hogy behívatott, hogy rohadt sürgősen be kell mennem, aztán nem volt munka, mert a másik osztály nem végzett időben a dologgal.

De a legdurvább az volt, hogy azt várta volna el, hogy 3x megkérdezzük, hogy arra gondol-e, amit épp mond, merthogy szedett vmi gyógyszert, ami kikezdte az agyát. B...ki, adminisztrátornak mentem oda gyakornoknak, nem szociális munkásnak... persze amikor meg ez nem jutott eszébe, akkor meg ordított velünk, mint a sakál, hogy miért azt csináltuk, amit mondott, hülyék vagyunk, ő biztos nem mondott ilyet, ha meg igen, miért nem volt több eszünk... olyan dolgokért is üvöltött, amit fél nappal előtte magyaráztunk meg neki, hogy miért úgy van, ahogy... akkort megértette, hogy pl. miért 2 szett névkártyát nyomtattunk ki, és miért csak 1et viszek el magammal... aztán 3 órával később őrjöngve hív, hogy itt van 1 szett névkártya, és miért nem vittem magammal...

és megsértődött, amikor azt mondtam, hogy bocs, de egyetem után nem itt fogok dolgozni, főleg, hogy anyagilag annyira instabil volt a cég, hogy kb. 10e-t tudott volna fizetni egy hónapban max. Most nem a szakterületemen dolgozom, de legalább viszonylag jó pályakezdő fizetéssel, és el tudtam otthonról költözni pár hónapon belül... és a munkahelyem is jó, nem gyomorideggel megyek be nap mint nap.