Voltál e már munkahelyi pszichoterror, mobbing áldozata?

Volt egy külsős "munkatárs" nálunk, aki nagyon keverte a kását. Ebben besegített neki az egyik "kedves saját munkatársnőnk" is: szétszívattak 1-2 saját munkatársat. Többen észrevették, hogy gond van, az egyik legrátermettebb munkatársunk egy időre sikeresen befékezte a két delikvenst, de nemsokára folytatták. Ezután felszólalt az egyik értekezleten egy másik munkatársunk, ami után az inkompetens főnöknőnk humánusan "elbeszélgetett" velük: még 1 hónap haladékot adott nekik, hogyha nem változik semmi, akkor repülnek a külsősök. Pár napra rá megint feszkót csinált ez a nő, következmény, változás semmi az inkompetens főnöknő miatt. Pár hétre rá az élet megoldotta a problémát úgy, hogy a keverő közmunkás piásan jött be "dolgozni", ezzel kirúgatta magát, a besegítő "kolléganő" pedig újabb pár hétre rá talált magának állást máshol. Így is maradt egy másik valaki nálunk, aki veszélyes lehet, de mivel a főkolomposok elmentek, így talán nyugalom lesz.

A történet tanulságai:

"Mit lehet tenni, mikor már benne van az ember?": menekülni az adott környezetből; felvenni a harcot; ha kompetens a főnököd, akkor vele együtt lerendezni a dolgot.

"Hogy érdemes a mérgező vezetőhöz viszonyulni?": látszatra belemenni a "kisded" játékába, de közben fogást keresni rajta, és lecsapni rá.

Ér ennyit az a munkahely?

Én is későn váltottam el az első munkahelyem. Az ok egyszerű: vidéken nincs alternatíva egy szakmán belül. Úgyhogy költözni kellett. De megérte. Nincs több ősz hajszál, tudok aludni, büszke lehetek a munkámra, nincs annyi stressz. Új embereket ismertem meg.

A felmondási időm alatt kedves voltam és csak ennyit mondtam magamban : neked x nap múlva sokkal jobb lesz, addig kibírod fél lábon is.

A főnök jött új feladattal, megmondtam, hogy van mit csinálni, és nem hagyok ott félbe hagyott munkát. Csak olyat adjon, ami rövid és nincs más, akire biztatja, mert én már a felmondási időm töltöm.

A jövőbe néztem ezt már lezártam. Azokkal a kollégákkal, akikkel jóba voltam terveztem egy utolsó napi sörözést. Aztán ennyi.

Eddig kibírtad célok nélkül, most van célod, adja fókuszálj. Esetleg kollégákkal lehet jó kapcsolatot kialakítani. Később lehet ők is követnek majd.

"Nálam a fő főnök gerjeszti ezt az egészet. Nincs kihez forduljak."

Egy főnöknek az a feladata, hogy irányítson, hogy megfékezze a munkatársak egymás közötti ellenségeskedéseit, hogy RENDET teremtsen, és és megfelelő légkört a munkához! Ez a feladata, EZÉRT kap több fizetést!! Ezt nyugodtan mondjátok meg nekik!!

Az a főnök, aki nem így bánik a munkatársaival, vagy aki nem lép közbe, és hagyja az egészet, akár a munka kárára, az NEM FŐNÖK! Azt azonnal le kéne fokozni, sőt, ki kéne rúgni! Az ilyen szemétládák még közönséges munkatársnak sem jók, nemhogy főnöknek!

Azért kap több fizetést, hogy gonoszkodjon??!! Hát menjen p*csába!

Látom nem csak én jártam ebben a cipőben. Én egy hivatalban kezdtem 2 éve. A főnöknőm először normálisnak tűnt aztán jött a fekete leves:

1. 2 éves határozott időre vettek fel, DE : én egy évet húztam ott, mint ügyfélszolgálatos, diplomával ( nyelvvizsgával) és jöttek a támadások

először a táplálkozási szokásom miatt, utána azért mert nekem lett párkapcsolatom( később azt terjesztették rólam, hogy az ügyfelek közül válogatok magamnak férfiakat) jelzem, ezt vénkisasszony félék mondták rólam.

2. mivel határozott időn voltam 3 havonta volt hosszabbítgatás- ilyenkor a főnököm szó szerint ordibált velem

3.az egyik kolláganőm zaklató üzeneteket küldött, nah itt betelt a pohár- maradtam addig, ameddig volt a szerződés, de teljesen felőrölt...lefogytam 50 kg-ra,és idegösszeomlást kaptam.

Sosem gondoltam volna,hogy a női irigység ilyen tud lenni. A végén már gyomorgörccsel jártam be dolgozni.Szabadságom időarányos volt, ami azt jelentette, hogy kb 2-3nap járt x időre.Ügyfeles munka kimerítő volt, az emberek is sokszor kezelhetetlenek voltak. Ezt az ügyfelezést úgy kell elképzelni,hogy állt előtted az ügyfél kimutatja, hogy sietne türelmetlen,közben a telefonban ordibál veled a másik ügyfél. Nem egyszerű az tény. Én pszichológus segítségét kértem ehhez, mai napig kérem, és főleg azért,hogy elkerüljem a jövőbeni bántásokat.