Mit kezdjek magammal?

Igazából konkrét személyre lenne szükségem, akivel tudnék erről beszélni, de kommenteket is fogadok.

Az egész onnan indult, hogy sokáig depressziós voltam egész kamaszkoromban, folyamatosan azt mondogatta nekem mindenki, (szó szerint, és utaltak is rá) hogy nem vagyok képes semmire, szerencsétlen vagyok, és így szinte az egész életemet abban a tudatban éltem le, hogy nem vagyok képes semmire. Azóta sok minden változott, kinyíltam, de nemrég újra előjött ez az érzés, mert már 3.-jára kezdtem bele egy képzésbe, amit nem bírtam elvégezni, mert az évek során elkezdtem undorodni a korosztályomtól (fiatal felnőttek). Kb fél éve úgy döntöttem, hogy leteszem az emelt angolt, és megpróbálom az egyetemet, de csak azért, hogy ne érezzem magam tehetetlennek. Persze örülnék, ha sikerülne, de megvagyok győződve róla, hogy nem fog, az egyetemről meg mindig is azt gondoltam, nincs értelme jelentkeznem, mert úgysem vennének fel. Munkát is kerestem egy ideig, hogy ha mást nem, de legalább dolgozni legyek képes, hogy úgy tegyek, mint egy normális ember, de sokáig nem találtam semmit, és amikor lett volna lehetőség, elmentem az "interjúra", ahol egy f**zkalap volt a "főnök", az asszisztense meg egy li*ba, és ez annyira feldühített, hogy azóta nem keresek munkát, mert azt gondolom, hogy ha felvennének valahova, mindent elrontanék, és hülyének néznének, amit azért nem akarok újra átélni, mert egész iskolás éveim alatt lehülyéztek, és megelégeltem. Mindjárt itt az érettségi, kifizettük a pénzt rá, de tök feleslegesen, mert hiába próbáltam tanulni, az nem lett elég ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyek, és nagy beégés lesz a szóbeli, mert NAGYON lámpalázas vagyok. feleslegesen szórtuk ki rá a pénzt, de ha meg nem megyek, akkor mihez kezdenék? Néztem okj-s képzéseket, de semmi nem tetszik..Engem csak a kommunikáció, írás, és az emberek lelkének/életének segítése érdekel, vagy az, ami által csillogtathatom a szellemi értékeimet, vagy pl bármi, ahol a szépség megörökítése a cél, pl fotómodellkedés, vagy másoknak ötleteket adni, hogy hogyan nézzenek ki úgy, hogy kiemeljék a szépségüket, vagy hogyan pózoljanak a kamerák előtt, mert ebben biztos vagyok, hogy ezek azok a dolgok, amikhez értek, és imádnám csinálni. Modell sajnos nem lehetnék, mert csak korlátozott szögből lehetne fotózni a külső adottságaim miatt, pedig tudom, hogy jó modell lehetnék, és ez nagy szó, hogy ha ezt mondom, ugyanis kifejezetten csúnyának tartom magam.

Az a gond, hogy mostanában nem érzek semmi motivációt ahhoz, hogy küzdjek bármiért is. Nem akarom feladni, de ez az érzés a hatalmába kerített, és hiába próbálom győzködni magam arra, hogy "Ne add fel, küzdj, te egy értékes ember vagy", mert semmit nem ér, és úgy érzem, ha nem kapok külső segítséget, nem fog haladni az életem semerre sem. Csak a csodára várok, akkor is, ha tudom jól, hogy nem kéne, mert küzdenem kéne, de mintha az agyamba fészkelte volna be magát a pesszimizmus.