Mit kezdjek magammal?
Igazából konkrét személyre lenne szükségem, akivel tudnék erről beszélni, de kommenteket is fogadok.
Az egész onnan indult, hogy sokáig depressziós voltam egész kamaszkoromban, folyamatosan azt mondogatta nekem mindenki, (szó szerint, és utaltak is rá) hogy nem vagyok képes semmire, szerencsétlen vagyok, és így szinte az egész életemet abban a tudatban éltem le, hogy nem vagyok képes semmire. Azóta sok minden változott, kinyíltam, de nemrég újra előjött ez az érzés, mert már 3.-jára kezdtem bele egy képzésbe, amit nem bírtam elvégezni, mert az évek során elkezdtem undorodni a korosztályomtól (fiatal felnőttek). Kb fél éve úgy döntöttem, hogy leteszem az emelt angolt, és megpróbálom az egyetemet, de csak azért, hogy ne érezzem magam tehetetlennek. Persze örülnék, ha sikerülne, de megvagyok győződve róla, hogy nem fog, az egyetemről meg mindig is azt gondoltam, nincs értelme jelentkeznem, mert úgysem vennének fel. Munkát is kerestem egy ideig, hogy ha mást nem, de legalább dolgozni legyek képes, hogy úgy tegyek, mint egy normális ember, de sokáig nem találtam semmit, és amikor lett volna lehetőség, elmentem az "interjúra", ahol egy f**zkalap volt a "főnök", az asszisztense meg egy li*ba, és ez annyira feldühített, hogy azóta nem keresek munkát, mert azt gondolom, hogy ha felvennének valahova, mindent elrontanék, és hülyének néznének, amit azért nem akarok újra átélni, mert egész iskolás éveim alatt lehülyéztek, és megelégeltem. Mindjárt itt az érettségi, kifizettük a pénzt rá, de tök feleslegesen, mert hiába próbáltam tanulni, az nem lett elég ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyek, és nagy beégés lesz a szóbeli, mert NAGYON lámpalázas vagyok. feleslegesen szórtuk ki rá a pénzt, de ha meg nem megyek, akkor mihez kezdenék? Néztem okj-s képzéseket, de semmi nem tetszik..Engem csak a kommunikáció, írás, és az emberek lelkének/életének segítése érdekel, vagy az, ami által csillogtathatom a szellemi értékeimet, vagy pl bármi, ahol a szépség megörökítése a cél, pl fotómodellkedés, vagy másoknak ötleteket adni, hogy hogyan nézzenek ki úgy, hogy kiemeljék a szépségüket, vagy hogyan pózoljanak a kamerák előtt, mert ebben biztos vagyok, hogy ezek azok a dolgok, amikhez értek, és imádnám csinálni. Modell sajnos nem lehetnék, mert csak korlátozott szögből lehetne fotózni a külső adottságaim miatt, pedig tudom, hogy jó modell lehetnék, és ez nagy szó, hogy ha ezt mondom, ugyanis kifejezetten csúnyának tartom magam.
Az a gond, hogy mostanában nem érzek semmi motivációt ahhoz, hogy küzdjek bármiért is. Nem akarom feladni, de ez az érzés a hatalmába kerített, és hiába próbálom győzködni magam arra, hogy "Ne add fel, küzdj, te egy értékes ember vagy", mert semmit nem ér, és úgy érzem, ha nem kapok külső segítséget, nem fog haladni az életem semerre sem. Csak a csodára várok, akkor is, ha tudom jól, hogy nem kéne, mert küzdenem kéne, de mintha az agyamba fészkelte volna be magát a pesszimizmus.
válasza:
válasza: válasza:Figyelj nem bántásból mondom, de szerintem téged a szüleid elkényeztettek. Gondolom a szüleid / barátod gazdag aki támogatni tudja hogy 20on évesen te érettségikre járjál, ahelyett hogy adtak volna 2 nagy pofont és azt mondták volna hogy irány dolgozni.
A magyar emberek többsége ha nem tudja folytatni a sulit elmegy tescoba mekibe cba-ba dolgozni és robotol hogy ne haljon éhen. Viszont te, a nulla iskoláddal az első nap megállapítottad afőnöködről hogy hülye :)
Szal látszik hogy nem is akarsz magaddal csinálni semmit, mert kényelmesen elvagy otthon ahol főznek meg mosnak rád mint egy babára.
Ha tényleg kezdeni akarsz magaddal valamit és nem csak időt húzni, akkor leraksz egy okj-t és elkezdesz dolgozni. Ha meg nem érdekel a dolog, csatlakozhatsz a vöröskereszthez vagy más segélyszolgáltatóhoz és beutazhatod avilágot segíteni.
De amit most csinálsz az szimplán a kényelem és az elkényeztetettség eredménye, lusta vagy és meg is teheted.
Van érettségim, csak az angolt simán tettem le, és most emeltezni akarok, mert az kell az egyetemhez.
Nem kényeztettek el, pont ellenkezőleg, nem törődtek velem, és terrorban éltem, ezért költöztem arátomhoz, mert ha otthon maradtam volna anyámmal (elváltak), akkor idegösszeomlást kaptam volna.
Az a kulcsfontossága a helyzetemnek, hogy mivel éveken át bántott mindenki, (a külsőm miatt, mert nem voltam szép, ezért kipécéztek, és úgy voltak vele, hogy ha már ronda vagyok, akkor hülye is- gyermeki logika-) elhitették velem, hogy tényleg nem vagyok képes semmire. Ez az érzés az, ami a hatalmába kerített.
Gondoltam már pszichológusra, igen, de jó lenne, ha más megoldás is lenne.
Én átérzem a gondjaidat. Én 22F vagyok hasonló cipőben, én is sokat készültem az érettségire, de nem biztos, hogy sikerülni fog . Már nem ez az első, hogy nekilátok...
Ez nem butaság, csak vannak, akik sokat gondolkodnak, nem hajlandóak beletörődni abba, ami van, mindig valami mást akarnak csinálni, mint a többi ember. Nekem nonstop jár az agyam, de természetesen nem a tételeken :)
Az átlagembernek persze ilyen problémája nincs, mert azt csinálja, amit elé raknak, bemagolja, amit kell főiskolán, ha nem tetszik, elmegy a gyárba és elégedett.
Egy megoldás van, hogy eléred a saját álmaidat. Tanuld meg, ami hozzá kell; marketing, pszichológia stb.
Ehhez viszont az emberek nem fognak neked asszisztálni, mert ott leégtél a szemükben, hogy nincs meg az érettségid... Mert az ugye nagyon fontos, az életre igazán felkészít...
most látom van érettségid.
próbáld lesz.ni hogy mások mit gondolnak, hátha sikerül. Tudom, milyen ez az érzés.
Lényeg, hogy elérd, amit akarsz. Nem az számít, hogy a társadalom hogyan tekint rád. Attól mert valamit 99%-an egyformán csinálnak, nem biztos, hogy az a jó. Csak próbálják elhitetni veled.
Tényleg remélem, hogy megtalálod a számításodat, minden jogod megvan hozzá. Nem vagy kevesebb semmivel, mint a többi ember.
"Az a kulcsfontossága a helyzetemnek, hogy mivel éveken át bántott mindenki, (a külsőm miatt, mert nem voltam szép, ezért kipécéztek, és úgy voltak vele, hogy ha már ronda vagyok, akkor hülye is- gyermeki logika-) elhitették velem, hogy tényleg nem vagyok képes semmire. Ez az érzés az, ami a hatalmába kerített."
Ne haragudj, de ez csak hülye kifogás, semmi köze a külsőnek az észhez. Engem is terrorizáltak, aláztak nagyon durván a suliban évekig a külsőm miatt, sőt, csomó ismerősömet/barátomat is, de ettől még le tudtunk ülni tanulni :D. Nekem mai napig elég kicsi az önbizalmam, de voltak célkitűzéseim, amikért küzdöttem, és nem érdekelt ki mit mond. Az írásodból ítélve neked nem igazán voltak (meg vannak) céljaid,nem motivál semmi, csak elvagy a nagyvilágban, persze hogy így nem megy a tanulás.
Komolyabb célokat kell kitűznöd, és tenni értük, el kell határoznod, hogy igenis megcsinálod, ráveszed magad hogy leülsz és TANULSZ, mert az ábrándozásból nem lehet megélni. Amúgy jól írták előttem, szimplán csak lusta vagy és kényelmesen éldegélsz a barátodnál. Persze, hogy egy okj képzés sem tetszik, mert ahhoz tanulni kéne + nem is vagy ráutalva (meg a munkára...), egyszerűbb a modellkedésen merengeni, meg kifogásokat gyártani.
Na, úgy látom tényleg hiábavaló itt segítséget kérni, úgyhogy köszönöm annak az egy szem fiúnak, aki meg is értette a problémámat, de több választ már nem várok, és valószínűleg a kérdést sem fogom nézni, mert felesleges :).
Az, hogy neked sikerült másképp kezelned a problémádat, és nem alakultak ki defektek, az egy dolog. Tök jó, meg minden, csak tudod ez nem mindenkivel így működik :).
Van, akinél olyan "betegségek" alakulnak ki amiatt, amilyen környezetben felnőtt, hogy csak szakemberrel lehet rajta segíteni, főleg egy olyan esetnél, amikor arról beszélünk, hogy egy kisgyerek csöppen bele egy olyan világba, ami tönkreteszi a normális fejlődését, és ha ez eltart egészen a felnőtt koráig, borzasztóan nehéz helyreállítani :). Aki ugyanebben a helyzetben van, az tudja miről beszélek :) Mivel benned nem alakultak ki ilyen defektek, így nem tudhatod, hogy milyen lehet úgy élni, hogy cipelned kell magaddal ezeket a kínokat, amiket nem te kérték, hanem csak úgy adták, és nem bírsz megválni tőlük, mert beléd másztak, és beékelték magukat a fejedbe :). Én ettől próbálnék megszabadulni, mert tudom, hogy mire lennék képes, ha nem lenne ez a problémám, és csupán csak ezért tettem fel ezt a kérdést, remélve, én naiv, hogy kapok építő jellegű segítséget.
Ha elolvastad volna a kérdésemet, tudnád, hogy direkt leírtam, hogy mik azok, amik nagyon érdekelnek, és mik azok, amiket imádnék csinálni :)
Ha elolvastad volna a kérdésemet, tudnád, hogy direkt leírtam, hogy nem mehetnék modellnek, mert nem tartom magam elég fotogénnek, tehát nem is kergetek hiú álmokat. :)
Illetve, ha elolvastad volna a kérdésemet, tudnád, hogy nem csak a modellkedést írtam oda, hogy sok mást is :).
Ami a barátomat illeti, minden nap meg kell küzdenem a bűntudattal, hogy ő tart el, de minden nap el is mondom neki, hogy nem kényszerítem őt semmire, és akkor "penderíthet" ki engem a házból amikor csak akar, mert nem akarok élősködni rajta :).
Hihetetlen, hogy egy embernek Pszichológusnak kell lennie ahhoz, hogy felfogja, hogy egy ilyen problémával küszködő embernek építő jellegű segítség kéne, nem pedig olyan válaszok, hogy "te egy lusta liba vagy", amivel a "beteget" csak még jobban a porba tiporják, és akkor az ilyen esetekből lesznek az öngyilkosságok..:) Mekkora bolond vagyok, hogy hittem az emberekben..:)
Majd megoldom egyedül :)
Szívesen várom azoknak a privát üzenetét, aki hasonló problémával küzd, és aki csak együttérző beszélgetésre vágyik. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!