Akik hosszú évek óta folyamatosan dolgoztok, nincs már elegetek az egészből?
Én most fogok kezdeni első komoly munkahelyemen fél év semmittevés" után (előtte suli). És kicsit ijesztőnek tűnik, hogy egész évben heti 5 napot gürcölhetek 8 órában + az utazás, házimunka stb, elmegy az egész nap ezekkel, max a hétvége marad + mindössze 20 nap szabi, ami még 3 hét sincs! És ráadásul azzal se mind mi rendelkezünk, hogy mikor stb.
El se tudom képzelni, hogy akik sok sok éve folyamatosan dolgoznak, hogy bírják, nem hiányzik 1-1 hosszabb pihenő? Hobbikra, egyéb projektekre hogy jut idő? Barátok, család stb?
Most nyilván nem azokat kérdezem, akik olyan szerencsések, hogy napi pár órát dolgoznak csak, kötetlen munkaidő stb, hanem a nagy átlagot, mert az bizony ez vagy mégrosszabb!
Azt kéne megérteni, hogy nem.azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy egy életvitelt tudjunk támogatni. Nos ez idáig Ausztráliának sikerült.
Nekem meg 2,5 óra volt a dugó miatt haza érni. Legalább olvastam egy jó könyvet.
Kicsit meg kell tanulni örülni. Meg kell tanulni a politikát és a médiát telibe fochni. Találni kell munka előtt / után olyan elfoglaltságot, ami örömet okoz. És rájönni, a munka megvár holnap is.
Sziasztok!
A helyzet sok esetben felfogás kérdése! Én is voltam ilyen nézeten. Frissen kikerülve a suliból nagy az életmódbeli különbség ( 3 éve kezdtem el dolgozni). A suli inkább olyan mint, egy rövid sprintek sorozata pihenőkkel, a munka meg mint egy hosszú kocogás. Nem kis gyorsan teljesíthető feladatok vannak hanem, hosszabb feladatok amiket, lassan érsz el és rendszeresen "kissebb" erőfeszítést igényel több teületen párhuzamosan. Manapság maximalizmusra és célorientáltságra nevelnek aminek, hatalmas hátrányai vannak. Ha célorientált vagy (lásd előttem szólók) az elérni kivánt dolgok a legfontosabbak, minden amit, értük megteszel csak púp a hátadon, szükséges erőfeszítés ami, lassan vagy egyáltalán nem fizetődik ki és belefásulsz. Ha ezt elhagyod és úgy nézel a dolgokra mint folyamatos tapasztalatszerzés és tanulás aminek, az eredménye a saját fejlődésed és az eredmények csak bónuszok sokkal jobban fogod élvezni az életet, kevesebb stressz, nincs az az érzésed hogy, csak bolyongasz az életben. A maximalizmus ugyan ilyen mérgező. Csak a 100%-os teljesítmény ér valamit amit, nagyon ritkán vagy soha nem érsz el és akkor is magától értetődő. Ha 99%-ot érsz el az a fontos hogy, 1%-ot hibáztál. A kis sikereknek nem tudsz örülni és befefásulsz, kiborulsz, életkedvtelenné válsz, elveszel a céltalan bolyongásban. Utólag könnyű okosnak lenni, én is így vagyok ezzel több mint 1 évtized célorientált, maximalista gondolkodás nagyon csúnyán hazavágott. Szerencsémre találkoztam olyan emberekkel akik, máshogy gondolkoztak és rájöttem a saját hibáimra, így tudok javítani rajtuk. Keress olyan munkát aminek, legalább a felét élvezed vagy keresd meg benne azokat a dolgokat amik, élvezhetőek, szerethetőek és azokra fókuszálj és ne a negatív dolgokon rágódj. A munka amit, elvégzel ugyan az marad de eltérő gondolkodásmóddal hatalmas különbség lesz abban, hogy érzed magad. "A jó döntésekhez tapasztalat kell, a tapasztalatot pedig rossz döntésekből nyered", "A boldogság az amikor, azt nézed mid van és nem azt minek vagy híjján". Gondolat ébresztőnek szántam remélem lesz olyan, akinek segít. Ha ezt nekem 10 évvel ezelőtt modnják el más életem lenne és nem gyötrődtem volna felesleges dolgokon egy évtizedet. ( 29/F)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!