Miért nem találom a helyem egyik munkahelyen sem? 23/f

Én is így voltam ahogy leírtad. Aztán egyszer csak betelt a pohár és azzal az elhatározással mondtam fel hogy soha többé nem leszek alkalmazott, idehaza biztosan nem. Életem egyik legjobb döntése volt. A szüleim háztáji gazdálkodók voltak és már gyerekként beletanítottak abba hogy megéljek a jég hátán is, pontosabban mondva munkahely nélkül is. Kizárólag magamnak dolgoztam egyrészt a szüleim házánál és annak volt értelme, hogy a saját sorsommal törődjek. Mellette még találmányom is volt. És időmilliomos is vagyok. Ha visszatekintek az eddigi évtizedekre, azt mondom magamban hogy nagyon jól döntöttem hogy nem lettem biorobot olyanoknak akik nem becsülik meg mások munkáját. Alapszabály lett nálam, hogy aki (például egy munkaadó) nem mutat egy elvárt tiszteletet és hülyének néz, annak ki van zárva hogy a munkámat odaadom. Számomra az bűncselekmény lenne a részemről.

Én is nemrég mondtam fel a munkahelyemen, faterom szerezte, 2 évig bírtam. Mikor odamentem már beszólásokat kaptam, gondolhatod milyen nagy szorgalommal dolgoztam he-he. Ha az embert sértegetik, nincs nagyon kedve segíteni a cégnek, engem végig sértegettek. Aztán a vége fele olyan emberek jöttek a céghez hogy betelt a pohár és felmondtam. Életem egyik legokosabb döntése volt szerintem. Sok fárasztó emberrel együtt dolgozni nem éppen kellemes. Egyszerű emberek voltak ők, de szerintem mindegyiknek volt valami "defektusa" , valami zavar az agyban, hogy finoman fogalmazzak. És én feltettem a kérdést magamnak: nekik segítsek? Inkább séta kifele. Sajnos ez van manapság, 2 évente új munkahely.

Én is pont ezt érzem. Májusban végeztem az iskolával Egészségügyi területen végeztem,de nem nagyon szerettem. Mivel nagyon kellett a munka nyáron, ezért beadtam pár helyre az önéletrajzomat, végül találtam állást. Először is még kihasználtam, hogy október 31.-ig nappali tagozatos diákom van, és a NAV-nál adatrögzítőként helyezkedtem el (persze ez is csak diákmunka volt és kb 2 hetet dolgoztam ott, utána már nem volt ránk szükség.) Ezután tovább keresgéltem. Az egyik reggel felkerestek az egyik klinikáról és kérték, hogy menjek be interjúra. Bementem, de tudtam, hogy nem lesz egy álommeló...(nem is nagyon szerettem volna odamenni, de nagyon kellett a pénz). Dolgoztam ott 2 hónapot, majd elegem lett és felmondtam. Ezután beiratkoztam egy esti iskolába (irodai titkári szakra). A fő elképzelésem az volt, hogy majd keresek magamnak valami részmunkaidős irodai állást és így akkor tanulok is, és dolgozok is. Most már november van, de még mindig nem találtam részmunkaidős állást.. és már nagyon elegem van. Egyébként már 1 hónapra le is mondtam róla (persze ha akad akkor tuti hogy jelentkezek). 8 órás munkák akadtak sorra (felhívtak egy másik klinikától is, de már akkor döntöttem én nem szeretnék az egészségügyben dolgozni, szóval lemondtam azt a munkát. Aztán most volt a napokba, hogy recepcióst felvesznek egy szépségszalonba. Jelentkeztem és behívtak próbahétre.. de ott is csődöt mondtam. Pedig annyira igyekeztem. Szóval volt 1-2 munkahelyem (persze elég kevés ideig), de sose találtam meg senkivel a közös hangot. Nagyon rossz. Teljesen el vagyok veszve. Nem tudom mit csináljak.