Volt már nektek olyan hogy állásinterjúkor körbenéztetek és inkább nemet mondtatok?

Nekem is volt már ilyen, amikor behívtak, barátok stb. mindenki mondta, hogy de jól jártam, jó a munkahely, irigyelnek stb.- aztán amikor személyesen megjelentem, és láttam az embereket, valahogy megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez nem pálya, és nem tudtam megfogalmazni, de valahogy nem tetszett, és kész.

És nincs ebben semmi, ha úgy érzed, hogy neked nem pálya az adott munkahely, akkor miért kínoznád magad nap mint nap, hogy oda járj? Ha van lehetőséged más helyre is elmenni,és nem vagy muszájban, akkor nem kell elfogadni, ami nem tetszik. Jó, tudom, hogy sz*rban van az ország, mások örülnek akármilyen munkahelynek, de azért rabszolgák sem vagyunk, ennyi szabadságunk csak legyen már, hogy ne csak muszájból kelljen választani, hanem az érzelmeinknek is hangot adjunk a döntéseinkben. Mások véleménye meg soha ne érdekeljen, te vagy ott, neked kell eldönteni, hogy tetszik-e, nem másnak.

Voltam már így. Recepciós nem volt, az udvaron őgyelgő melós azt sem tudta, kihez kell menni interjúra, odabenn az irodán meg néztek rám, mint a hülyére, azt sem tudták, hogy meghirdették azt az állást, amire behívtak interjúzni. Aztán jött a földesúr, aki nagy kegyesen leereszkedett hozzám, a jobbágyhoz, elmondta, hogy a munkakör, ami a hirdetésben van, csak tájékoztató jellegű, mert raktárosként kellene kiszállítást is végeznem, az anyagbeszerzés is az én dolgom lenne, néha az üzletbe is be kellene ugranom, ha épp nincs ott senki, meg van a cégnek még benzinkútja is, ha épp ott kell dolgozó, azt is kéne csinálni. Én pedig megköszöntem a lehetőséget és inkább továbbálltam.

Na, nem azért, mert én olyan keménytökű parasztgyerek vagyok, hanem azért, mert akkor épp volt munkám, csak jobbat kerestem. Ha nem lett volna állásom, valószínűleg elvállaltam volna arra a rövid időre, amíg találok valami értelmeset.

Engem az interjún egy felemás fejű HR-es fogadott, persze kedves volt, így ez nem lett volna gond. Azonban mikor megjelent a leendő főnököm, kezében egy telefonnal és az ajtó előtt még 10 percig telefonban beszélt, vihorászott már kicsit lejjebb vett a tetszési szinten. A legvisszataszítóbb azonban az volt, mikor nagy nehezen letette a telefont, megkezdtük az interjút és 2 mondat után angolra váltott. Ezzel az a gond, hogy az álláshoz nem volt egy szóval sem megemlítve az angol nyelvtudás, valamint az önéletrajzomban világosan benne volt, hogy németül beszélek, tehát az önéletrajzot valószínűleg nem olvasta végig.

Ezután telefonált egy németül beszélő kollégájának, hogy segítsen neki, mert ő nem tud németül, majd odahívta, újabb 10 percet vártunk rá. Van egy OKJ-s végzettségem is, amit még az egyetem előtt szereztem, ezt is az egyetemen oktatták, mint felsőfokú szakképzés, de csak 2 éves volt és OKJ-s bizonyítványt kaptam. Ezt a kedves állítólag németül tudó kolléga a világért sem akarta felfogni, arcmimikával és egyéb gesztusokkal próbált arról meggyőzni, hogy van 2 diplomám, végül természetesen én voltam az aki nem tudott németül rendesen.

Mikor eljöttem közöltem velük magyarul is, hogy nincs 2 diplomám, ezt elmondtam németül is, az OKJ-s bizonyítvány.

Természetesen ezek után nem vállaltam a munkát.