Mégis hogy várhatja el a munkahelyek többsége, hogy egy kezdőnek többéves tapasztalata legyen?

A munkahelyek elvárásai sokszor a valóságtól teljesen elrugaszkodottak. Ennek hátterében a tulajdonos hozzáállása van: "mármostazonnaltegnapra" sok profit, még több profit és még annál is több profit. Közép- és hosszú távú célok nincsenek, csak az a lényeg, hogy ma minél többet tapossunk ki a dolgozóból, holnap már lehet, hogy meg is szűnik a cég, addig kell megszedni magunkat.

Ebből a szempontból jók a pályakezdők. A pályakezdő még naiv, nem tudja, hogy is kellene működnie egy cégnek, azt hiszi, az ingyen túlóra természetes dolog. Ráadásul mivel fiatal, ezért nem fog pár éven belül nyugdíjba menni és elég neki nevetséges fizetés is, hiszen örül, hogy munkája van.

Ha lennének közép- vagy hosszú távú célok, a munkahely tudná, mit jelent a pályakezdő dolgozó: lehet, hogy fiatal és olcsó, illetve lelkes, de bizony tapasztalatlan. Eleinte nem fog 100%-ot nyújtani, kell némi idő, mire belejön a munkájába, akkor viszont meglesz az az előnye, hogy úgy fog dolgozni, ahogy a cég megköveteli, nem lesznek "A másik munkahelyen jó vót így is, hát itt miért nem?" kezdetű viták. Tehát kompromisszumot kell kötni, el kell fogadni, hogy a pályakezdő alkalmazása ezzel jár. Sőt, ahol komolyan gondolják a témát, ott már az oktatásba is befektetnek, hogy az iskolából kieső pályakezdőnek olyan tudása legyen.

De nincsenek a napi fennmaradásnál hosszabb távú célok, ezért nincs kompromisszum sem, mindenkinek azonnal 110, de inkább 120 százalékot kell teljesítenie, pörögjön a profit, hajtsuk a pénzt, meló van, emberek. Ezért a pályakezdőnek is legyen legalább 2, de inkáb 3-4 év gyakorlata. Hogy honnan? Nem érdekes. Oldja meg, a cégnek tökéletes munkaerő kell, mert egy fillérnyi profit sem tűnhet el.