Jónak induló munkahely végül nem is olyan jó?

Lehetőségem lett tapasztalat nélkül irodán dolgozni egy új cégnél (kicsiről beszélünk), persze kaptam is az alkalmon. Tapasztalatom előtte nem volt honnan legyen, de munkaviszonyom már volt ettől függetlenül nem is egy.

Minden szépen ment, amig nem jött egy másik csaj mellém (mint ember esküszöm jobbat nem is kivánhatnék!), de szakmailag fiatal létére nagyon tud. Ezzeé nincs is semmi baj, de már annyira a fejemre nőtt az hogy ő mindent jobban tud, hogy már az én munkám sz*** se ér. Erre egy mostani példa, ami egyben most nagyon elszakitotta nálam a cérnát: főnök megbizott egy képmontázzsal meg fénykép fényképre illesztéssel. Megcsináltam, neki is megmutattam, neki is tetszett, elégedett volt. Ma látom, hogy a másik csaj is csinált (ráadásul szombaton, munkaidőn kivül) ugyanazt csak mégjobban (legyen az a mentségemre hogy én nem tudtam volna úgy megszerkeszteni a képet).

Lenne még miket meséljek, de engem ez már nagyon zavar. Persze, ő ügyesebb és többet tud mert van előzőleg tapasztalata, nem is akárhol volt praktikája, egy egyeteme is megvan már. Nekem ezzel elentétben ilyen komoly munkahelyem nem volt még, az egyetememnek a felével vagyok kész egyenlőre...

Egyszerűen nem tudom überelni azt amit csinál, és igy egy nagy semminek érzem magam benn.

Sőt, haladni sem tudok igy szakmailag. Nekem az nem haladás hogy benn ülök a laptop előtt és nézem a csajt hogy dolgozik. Próbálkoztam azzal is hogy együtt csináljuk, de effektiv nincs olyan sok meló hogy egyedül azt ne tudja valaki elvégezni. Buzgónak én is buzgó vagyok, nagyon odaadó, de mikor a csaj pattan, mégsem rúghatom ki a széket alóla, vagy nem rúghatom ki a lábát...

Gondolkoztam, hogy beszéljek erről a csajnak, de mégis hogyan? Hogyan hozzam fel úgy, hogy ne bántsam meg se? Nagyon sok indulat összegyűlt bennem mostanra, félek hogy megbántom. De ezt igy már nem lehet tovább. Nem tudok érvényesülni igy! DE még esélyem sincs!!!