Nagyon hozzákötődni egy munkahelyhez, szinte az életetek elválaszthatatlan részeként lenni vele. Voltatok már így?

Nem volt. A munkahelyi barátságokat eddig mindig sikerült átvinnem a magánéletembe, elmentünk ide-oda munkaidőn kívül.

A munkahelyi struktúra, a munkatársak közötti dinamika pedig lehet akármilyen, nem tudok hozzá kötődni, pedig most sem panaszkodhatok. Ha nem kéne bemennem, több időt tölthetnék a barátnőmmel, a barátaimmal, a családommal, és több időm maradna magamra. Ezt tudván a munka egy szükséges rossz, amin max. enyhíteni lehet, de pozitív dologgá varázsolni nem.

Olyan volt már hogy nehéz szívvel mentem el, de akkor is annyi járt a fejemben, hogy nem tudok majd a következő munkahelyemen napi 8ból 5öt semmittevéssel tölteni.

Szia,

Nekem van párkapcsolatom, mégis imádom a munkahelyem. Bár szoros barátságot nem ápolok a kollégákkal (nem is igazán vagyok képes megnyílni sok ember előtt), de szeretem őket, és szeretek bejárni dolgozni. Élvezem a munkám, nagyon sok okos és intelligens ember vesz körül.

Megtaláltam azt a helyet, ahol a munkám a hobbim is :)