Máshol is mennek az undorító pletykák, vagy ez csak az én érdemem?

Fél éve dolgozom a munkahelyemen. Alapból nem fogadtak be maguk közé, mert sokaknak szúrja a szemét, hogy pályakezdőként középvezetői székbe ültettek. Kezdetektől hallom vissza a szebbnél szebb pletykákat úgy, hogy a képembe persze mindenki jópofizik. Egy olyan ember sincs ott, akiben bíznék, vagy akivel megbeszélhetném a kételyeimet.

Annyira rosszul esik ez az egész, hogy már fontolgatom azt, hogy felmondok. Egy-egy alkalommal, amikor szembesítenek a rólam terjedő pletykákkal a röhögőgörcs után sírni lenne kedvem és elő is fordult, hogy bőgve mentem délután haza. Van bennük minden. Hírbe hoztak a főnökömmel, mert hogy csak úgy biztosan nem tesznek ilyen posztra és amúgy is "jóban vagyunk". Ezt már minden irányból kivesézték, elmondták, hogy nem vagyok idevaló, gyári munkások vezetője sose késsen 10 percet, ne hordjon magassarkút és csinos ruhát, alapvetően ne legyen egy fiatal csinos nő.

A munkámba nem tudnak belekötni, csak a személyembe. Azt gondolom, hogy nyitottan állok mindenkihez, rendes, segítőkész vagyok mindenkivel, az én képembe jópofiznak, mögöttem elmondanak mindennek.

A legutóbbi ilyen eset óta én képtelen vagyok megnyugodni, nagyon rosszul érzem magam és hányok, ha arra gondolok, hogy holnap ismét be kell oda sétálnom. Oké, hogy olykor letörik a szarvaimat, de mostmár konkrétan nincs önbecsülésem. Normális ez?

Komolyan azt fontolgatom, hogy feladom és elmegyek. Az tart vissza, hogy nagyon jó ugródeszka lenne ez nekem (munka tapasztalatban), ha néhány évet tűrnék.

Állítólag az embereim nem tisztelnek (a kért munkát mindig elvégzik, küzdünk egymással, de megcsinálják, amit kérek), elvileg a felső vezetők nem elégedettek velem (hozzám hivatalosan ilyen infó még nem jött), szóval amiért én ott lehetek az csak is az, hogy a közvetlen főnökömmel kavarok, aminek természetesen semmilyen valóságalapja nincs.

Mit tegyek? Hogy viselkedjek ezek után?