Máshol is mennek az undorító pletykák, vagy ez csak az én érdemem?
Fél éve dolgozom a munkahelyemen. Alapból nem fogadtak be maguk közé, mert sokaknak szúrja a szemét, hogy pályakezdőként középvezetői székbe ültettek. Kezdetektől hallom vissza a szebbnél szebb pletykákat úgy, hogy a képembe persze mindenki jópofizik. Egy olyan ember sincs ott, akiben bíznék, vagy akivel megbeszélhetném a kételyeimet.
Annyira rosszul esik ez az egész, hogy már fontolgatom azt, hogy felmondok. Egy-egy alkalommal, amikor szembesítenek a rólam terjedő pletykákkal a röhögőgörcs után sírni lenne kedvem és elő is fordult, hogy bőgve mentem délután haza. Van bennük minden. Hírbe hoztak a főnökömmel, mert hogy csak úgy biztosan nem tesznek ilyen posztra és amúgy is "jóban vagyunk". Ezt már minden irányból kivesézték, elmondták, hogy nem vagyok idevaló, gyári munkások vezetője sose késsen 10 percet, ne hordjon magassarkút és csinos ruhát, alapvetően ne legyen egy fiatal csinos nő.
A munkámba nem tudnak belekötni, csak a személyembe. Azt gondolom, hogy nyitottan állok mindenkihez, rendes, segítőkész vagyok mindenkivel, az én képembe jópofiznak, mögöttem elmondanak mindennek.
A legutóbbi ilyen eset óta én képtelen vagyok megnyugodni, nagyon rosszul érzem magam és hányok, ha arra gondolok, hogy holnap ismét be kell oda sétálnom. Oké, hogy olykor letörik a szarvaimat, de mostmár konkrétan nincs önbecsülésem. Normális ez?
Komolyan azt fontolgatom, hogy feladom és elmegyek. Az tart vissza, hogy nagyon jó ugródeszka lenne ez nekem (munka tapasztalatban), ha néhány évet tűrnék.
Állítólag az embereim nem tisztelnek (a kért munkát mindig elvégzik, küzdünk egymással, de megcsinálják, amit kérek), elvileg a felső vezetők nem elégedettek velem (hozzám hivatalosan ilyen infó még nem jött), szóval amiért én ott lehetek az csak is az, hogy a közvetlen főnökömmel kavarok, aminek természetesen semmilyen valóságalapja nincs.
Mit tegyek? Hogy viselkedjek ezek után?
válasza: válasza:Erin Brokovics - Zűrös természet című filmje jutott eszembe, amikor a főszereplő Julia Roberts visszavágott a tárgyalófélnek, valami ilyesfélét mondott:
"Nem egyet hanem mind 16567 panaszost leszoptam és mindezt máris elértem, rátérhetünk végre az önök felelősségrevonására is?"
Persze ne így de hülyét kell az irigyekből csinálni. Ne hagyd hogy a függőségükbe taszítsanak. Ami nem öl meg az erősít, tartja a mondás. Jó ugródeszka ez a pozíció, ne hagyd hogy elvegyék a kedved a további előmeneteltől.
Az előbbi fura filmrészlethez hasonlóan, olyat mondhatsz az irigyeknek meg a pletykálkodóknak hogy ők nem lesznek az eseteid, mert negatív és rosszindulatú embereknek jó a guminő is. Habár ők még abban is csak kárt tennének.
válasza: válasza: válasza:Sokan azt mondják én állok rosszul hozzájuk, igenis erőt kell vennem magamon és be kell mennem a rosszakarókhoz jópofizni, hogy lássák, nyitok feléjük. Én ezt viszont most úgy élném meg, hogy tövig nyalok mindenkinek, hogy kedveljenek... Megpróbáltam még az elején, nem jött be, ennek ellenére is mennek a pletykák, akkor minek erőlködjek? Már tényleg csak munkaügyben szólok bárkihez is, mert hányok attól, ami megy.
Csak azt nem tudom, hogy megéri-e az ugródeszkát az, hogy szorongva menjek be mindennap dolgozni.
Ha feladom, akkor tudom, hogy csak a pletykagépek alá adom a lovat...
válasza:Például a sorkatonaságnál a diplomámmal rajparancsnok voltam. Ha valamelyik honvéd nem ismerte el a rangomat és titokban szerete volna ha én lettem volna a csicskája, akkor a "főnökeim" tették azokat helyre. Ez lenne a megoldás az esetedben is, vagyis a többi főnöknek és tulajdonosnak kell melléd állnia. És akkor érzik a beosztottak hogy őket meg nem pártfogolja senki, ezért jobb ha ők alkalmazkodnak. Meg akkor látják hogy te a vezetőség és a tulajdonosok csónakjában evezel és nem a beosztottakéban.
Az említett sorkatonaságnál is csak akkor lettem "király", ha többé nem a honvédek csónakjában eveztem (tudatilag) hanem a tiszteket tekintettem kollégának. Amíg a honvédeket tekintettem kollégának, hát addig elég sokat szívtam. Mert addig a honvédek nem kollégának néztek hanem csicskájuknak.
Az életben nem mindig lehet a másik embert egyenrangúnak tekinteni és jópofizni vele. A velünk egyenrangúakat talán, de a bunkókat nem.
válasza:A beosztottaknak ez a vágya:
Vagyis hogy a kocsissal helyet cseréljenek.
Ízlene nekik ha te lennél az ő csicskájuk. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet, nem érdemlik meg. Hanem törj felfelé és idővel üzletasszonyként rajtad múljon hogy egyáltalán munkát kap-e tőled az aki bunkó. Mert az utóbbiaknak rabszolgaként is van lehetőségük máshol, tegnap volt film a magyarországi rabszolgákról, akik 36 000-en vannak a becslések szerint. És akkor a havi 20 ezer Ft-os fizetségük mellett pletykálkodhatnak, de úgy meg kit érdekel.
válasza: válasza:Pedig kellene, hogy barátkozz kicsit velük. Akiket nem éreznek maguk közül valónak, annak jut ez a sors.
Ha te belibegsz a beosztottjaid közé magassarkúba, miközben ők teljesen mások, akkor ne várd el, hogy jóban legyetek, hogy megértsenek, hogy ne pletykáljanak rólad. A pletykák leginkább azokról terjednek akiket nem ismernek.
Szóval vegyél fel egy sportcipót, menj közéjük, beszélgess velük, ne nézd le őket és minden jobb lesz.
Nem mindegy hogy tölti el az ember az idejét a munkahelyén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!