Van különbség hogy én egy munkahelyemen kikérem a dolgokat magamnak vagy kussolok tűrök aztán egyik napról a másikra beintek és otthagyom az egészet?
Van különbség a két taktika között?
Adott egy munkahely ahol töméntelen sok jogsértés és etikátlanság történik. AZ hogy úgy beszélnek a dolgozóval mint egy darab szarral hogy egy terhes nőt ellő k***vnak neveznek stb az egy dolog, ez nem jogi hanem alapvető morális kérdés (mindegy ezt hagyjuk).
Az meg hogy kifizetetlen fekete túlórák rengetege van, hogy ki nem adott de kiírt szabik vannak hogy késnek a bejelentéssel meg 4 órával 8-10 órákat dolgoztatnak ezek már jogsértések.
Van olyan dolgozó aki nem hagyja magát és kikéri magának és állandó vita adok-kapok megy, anyázás stb majd végül az „ugráló” dolgozót úgyis kirúgják vagy magától megy el.
És van a másik típus(én ide tartozom) aki egy szót se szól meg se nyikkan. Tűr. Látszólag. De közben állást keres és ha talál egyik napról a másikra azonnali hatályú felmondás és szevasz! Másnap már nem is jön.
Van különbség? Van értelme a kérdésnek hogy melyik a jobb?
Az biztos hogy én nem hagyok ott egy helyet akármilyen szar is amíg nincs más. ÉS mivel széllel szembe nem lehet hugyozni meg erősebb kutya b**szik, így kussolok és tűrök. Amíg szükséges. Egy perccel se tovább.
Ez személyiség függő is. Van aki kerüli a direkt konfliktust, (nem szól), míg a másik bele megy.
Közre játszhat az is, hogy azért nem szól, mert amíg nincs másik melója, akár milyen szörnyű is, nem akarja megkockáztatni, hogy elküldjék, mert egyszerűen nem engedheti meg magának. De az is ok lehet, hogy nem akarja jobban elrontani a napját azzal, hogy bele megy egy adok-kapokba. Sok mindentől függ. Melyik a jobb? Az az egyéntől függ, hogy neki melyik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!