Miért nem lehet a munkahelyen nyugodtan ebédelni? Titeket nem szoktak mások zavarni?
A munkahelyem egy ipari parkban van, ahol a közelben nincs étterem, így vagy rendelek vagy otthonról viszek és az étkezőben eszem meg. Direkt fél 11-kor megyek ebédelni mindig, mert akkor még nincsenek olyan sokan, viszont nagyon zavar, hogy a kollégák nem tudnak csendben enni. Persze egymással nyugodtan beszélgetnek, de én szeretek csendben, az ételre koncentrálva enni, kifejezetten zavar, ha evés közben beszélnem kell. Ennek ellenére legtöbbször mindig hozzám szólnak vagy jönnek, hogy "ne egyek egyedül". Itthon sem szeretek evés közben beszélni, pláne nem a munkahelyen főleg pletykákról csak hogy ne legyen csend.
Az irodánktól az ebédlő egy hosszú folyosónyira van, mégis tisztán lehet hallani ahogy délben megtelik és ebéd közben mindenki összevissza vihog.
Titeket nem zavarnak az ilyen dolgok?
Azért ne legyünk hülyék, nem muszáj alkalmazkodnia. Mindenkinek joga van úgy ennie, ahogy akar. Ha a másik beszélni akar, menjen a beszélőssel.
Te meg mondd meg nekik, hogy nem szeretsz beszélgetni evés közben.
És kérdező: nem vagy különc.
Én is végigpofázom az evést, de megérteném, ha valaki magában akar enni. Egyre jobban azt hiszem, hogy szuperképességem van, mert sok emberből hiányzik ez: empátia.
empátia, rendben van, de honnan tudjuk, hogy valaki nem akarja, hogy hozzászóljanak? én is visszahúzódó vagyok viszonylag, de mégis szeretem, ha hozzámszólnak az emberek.
akkor nem kell válaszolni. Mert különben hiába a nagy empatikus készség: ha valaki beszélget, mégis HONNAN tudjuk, hogy valójában nem akar beszélgetni?
Nálam ez abszolút változó. Valamikor engem is zavar, mert szeretnék egy kicsit magamban lenni. Ez főleg a pörgős napokra jellemző, amikor örülök, hogy egyáltalán van időm leülni egy fél órára megebédelni, kávézni. Ilyenkor jól esik magam elé bambulva semmit nem csinálni.
Valamikor viszont kifejezetten jól esik, ha végre hozzámszól valaki. Ez inkább az unalmasabb napokon jellemző. Egyedül vagyok az irodámban, csak úgy trécselni ritkán járunk át egymáshoz, így ebédidőben tök jó végre másokat is látni.
Nálunk ez könnyen megoldható. Az étkező kb. ugyanaz mint nálatok. Egy nagy asztal, amit körbe lehet ülni. A többség fél 12 körül megy enni, ha társaságra vágyom, akkor én is ilyenkor megyek. Ha nem vágyom, akkor fél 2 körül megyek, mert tudom hogy addigra már mindenki jól lakott, maximum egy-két kávézó alakkal találkozok de az is ritka.
Nekem sajnos nincs saját irodám, 8an vagyunk egy irodában, egész nap hangzavarban ülök, ezért vágynék egy kis csendre. Egyébként ha saját irodám lenne akkor valószínűleg én is jobban vágynék a társaságra, de ebből Napközben többet kapok, mint amennyire szükségem van.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, akik mindig társaságra vágynak, már próbáltam megváltkozni, de ha sokáig vagyok emberek között az teljesen kikészít, mikor egyedül vagyok akkor tudok csak feltőltődno.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!