Tényleg mindenki ennyire munkamániás és karrierista lett?

Én sem vagyok karrierista, de szoktam dolgozni, és mellette tanulni is. Ha épp nem dolgozom, az azért van, mert nincs hol, nem azért, mert nem akarok.

Viszont az anyagi dolgokból tényleg csak a minimum érdekel, teszek a márkákra, elvont művész típus vagyok, más érdekel.

Fiatal nő

Nem teljesen írsz "butaságot" :) Tényleg nem érdemes az esetek 95%-ban elmenni dolgozni, ha közmunkáért is majdnem ugyanannyit kap az ember...

A probléma csak az, hogy a közmunkások között hogyan lehet szociálódni egy ilyen értelmes embereknek, mint neked?

Alapjában igazad van. Ha negatívan állok az egészhez, akkor semmi értelme egyáltalán kitenni a lábam az ajtón.

Én is értelmes, intelligens és művelt is vagyok, nyitott a világra. Azonban nem szabad így besötétedni! Így bezárul az ember körül a kör! Szerintem erre vigyázz! Ha itt nem akarsz semmit elérni, akkor külföldön is nehéz lesz - mert amikor kimegy az ember, akkor nem hullik a Kánaán az ölébe azonnal. Igen, többet keres - és több a lakbér is, és az alap élelmiszerek is. Ráadásul, soha nem vagy otthon igazán, idegen vagy - nem minden a pénz.

És neked mi a végzettséged? Mit szeretsz csinálni?

Én nem vagyok karrierista. Munkamániás sem vagyok ,de muszáj dolgoznom, ha ki akarom fizetni a lakbért.

Hasonlóképpen gondolkozom én is és a barátnőm (mármint barát nő:D) is. Valamint tesóm is. Viszont bizonyos pontokon eltérnek az eszméink. Mi a lánnyal művészek volnánk. Szerencsére pénzünk is van ebből, mint grafikusok, illusztrátorok. Így munkám is van, ami valójában a hobbim. Élvezem amit csinálok. A mokuskerek nem fog bedarálni. Így "kerülöm ki" én a rendszert. Tesóm sportoló, ez a hobbija. Szinten ebből fog élni külföldön (jövőre). Megoldottuk, hogy a hobbinkból legyen pénzünk. Ne kelljen robotolni valami kizsákmányoló rabszolgahajcsárnak és mégis legyen pénzem szórakozni, élvezni ezt a világot. Mert a világ szép. A társadalom a mocskos. Viszont én szeretek eljárni jó koncertekre, fesztiválokra, kiállításokra, mozizni. Paintball stb Különböző rendezvények, utazás. Gyűjtök képregényeket. Szóval kell ezekre az anyagi ráfordítás. Magammal babralnek ki, ha megvonnám az életemet ezektől. De így nyertünk. Én is, tesóm is, meg a barátnőm is :D Ezt tudom tanácsolni a birkákon kívül eső embereknek, hobbiból pénzt csinálni és soha nem kell dolgoznotok! (persze ha milliárdosok akartok lenni yacht kikötővel akkor ez nem érvényes) És mindenki becsülje meg az élet apró örömeit. Valamint, ha elértek valamit azt elvezzetek ki. Nem kell rögtön hajtani és mászni felfelé. Meg kell állni pihenni, kiélvezni a dolgokat.

23f

Te most a megtestesült bartosizmus vagy?

Viccet félretéve, értem én, hogy miről beszélsz, de ezeregy szociológiai elmélet van arra, hogy mit jelent a boldogság és hogyan lehet elérni. Szinte mindegyikben szerepel az, hogy értelmes munka és bizonyos x szintű anyagi javak. Esetedben ahogy látom egyik sincs meg. Lehet, hogy te vagy a kivétel, de az emberek 99,99%-a nem úgy van bekötve mint te. Lehet, hogy 23 évesen el lehet tengődni apuci meg anyuci kérójában meg pénzén azzal, ha rajzolgatsz és bejön belőle havi pár tizes, meg neked is jó addig a guberálás, amíg nem kéne saját pecóba költözni meg eltartani magadat, de köszönöm, én megbecsülöm azt aki dolgozik, eltartja magát és nem a többiek nyakán él (mint te a közmunkával). Nekem valahogy nem vonzó jövő az, hogy parizeres zsemlét egyen a családom egész évben.

Utolsó, te durván összemostad a kerdezot és engem. Két külön személy vagyunk :D

100ezreket keresek. A "rajzolgatasbol". Látom már az sem jó, ha a hobbidból élsz. Ennek a kur-va világnak nem lehet megfelelni :D Szerencsére nem is akarok.

Mélységesen tudok azonosulni az írásoddal, és még azt se nagyon lehet rádfogni, hogy lusta vagy. Én is értetlenkedve nézem azt, hogy mások milyen könnyen hajtják a fejüket a monoton mókuskerékbe. Ez nem lenézés a részemről, csak nekem van egy ideám arról, hogy egy férfinak ne "melója" legyen, hanem hivatása, amiről örömmel mesél másoknak. Érted miről beszélek. Természetesen én is dolgoztam már, de ezeknek a javát nem nagyon élveztem. A legnagyobb baj velem az, hogy bár most csinálom a második egyetemi szakomat, de sajnos egyenlőre még nem nagyon vagyok biztos abban, hogy mit akarok csinálni, mi az a munka, tevékenység, amiben örömöt lelnék.

Én egyenlőre jól megvagyok itthon, mindenben besegítek, a bérleten kívül semmilyen terhet nem jelentek a szüleimnek. Az ösztöndíjamból van egy kicsike félretett pénzem, csak sajnos azzal nagyon fukarul bánok, mert ugyebár nem tudom miből kipótolni, ha valamilyen kiadás miatt hozzá kell nyúlnom. Most már úgy vagyok vele, hogy nagyon szívesen elmennék valahova dolgozni, mert a pénztelenség miatt kimozdulni alig tudok, és ez nagyon frusztráló. Ha azt is 2x meg kell gondolnod, hogy magadat el akarod hívni egy fagyira, akkor képzeld el mi van, akkor ha egy lányt akarsz. Elég magányos is lettem emiatt, szóval változtatnom kell.

Kívánom, hogy te is megtaláld a hivatásodat :)

" Utolsó, te durván összemostad a kerdezot és engem. Két külön személy vagyunk :D "

Nem mostalak össze, csak tanulj meg olvasni.

"100ezreket keresek. A "rajzolgatasbol". Látom már az sem jó, ha a hobbidból élsz. Ennek a kur-va világnak nem lehet megfelelni :D Szerencsére nem is akarok."

A leírásod alapján, meg az alapján, hogy "művésznek" tartod magad, nem az jött le, hogy te egy komoly, képzett grafikus lennél, hanem mint egy fél tucat ismerősöm, rajzolgat, néha keres rajta pár forintot és azt hiszi, hogy ő ebből meg tud élni. Nos, örülök, hogy nem ebbe az utóbbi kategóriába tartozol ezek szerint.

Én sem dolgozom a gazdagok méggazdagabbá tétele érdekében. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak hogy jótékonykodjak, vagyis hogy némi borravalóért cserébe értéket adjak a gazdagoknak. Mert például a multik tulajdonosainak már van luxusjachtja vagy Ferrarija vagy akár magángépe, nekem még nincs. Majd ha én leszek gazdagabb mint ők, akkor lehet hogy jótékonykodom értük, de addig a saját életemmel kell törődnöm.

Más volt a helyzet a szocializmusban, mert akkor viszonylag gazdagnak számítottam, így "munkamániás" is voltam, tehát dolgoztam azért hogy más is jól élhessen. De mára a privatizátorok és egyéb ügyeskedők lettek az elit.