Melyiket válasszam? Jól fizető szakmunka vagy kevésbé megbecsült, de diplomás állás?

Szakközépbe jártam annak idején, és lakatos szakmám van, de megismerkedtem a hegesztéssel is. A szüleim (akik világ életükben szakmunkások voltak, ezért is erőltették rám ezt) mindig úgy voltak vele, hogy legyen egy tisztességes szakmám és dolgozzak benne. Csakhogy én ennél valahogy többre és másra vágytam, és a tanáraim is mondták a suliban, hogy elmehetnék egyetemre. Ezért érettségi után rávettem a szüleimet (az osztályfőnököm is beszélt velük) és nagy nehezen támogattak abban, hogy elvégezzem az egyetemet, így fizika-biológia tanár lett belőlem (mármint még van belőle 1 évem hátra).

Viszont most a szüleim újra elkezdtek izélni, hogy hagyjam a tanárságot... Ugyanis a régi barátaim, osztálytársaim, akik már elhelyezkedtek lakatosként és hegesztőként ilyen-olyan cégekben, elég jól, 150 felett (van aki 200 körül) keresnek azóta. Van, akinek sikerült külföldre is kimenni, na az már el se mondom, mennyit keres. A szüleim azzal jönnek, hogy minek szórakozzak a tanítással, amikor egy kezdő tanár fizetése kb. 120 ezer ft, ami nevetséges, miközben sokkal jobb munkám lehetne.

Én viszont nem így látom, mert egyszerűen nem érdekel a lakatoskodás. Nem nézem le azokat, akik szakmunkát végeznek, hiszen pl. a szüleim is azok voltak mindig is, és felneveltek engem - de őszintén szólva engem nem vonz az, hogy nap mint nap 8 órákat szenvedjek egy koszos üzemben, ami tele van aggatva meztelen nők posztereivel, és ahol állandóan parancsolgat nekem a főnök és egy noname munkás legyek, és folyamatosan a munkatársaim pajzán, otromba dumáját kelljen hallgatnom a nőkről. És egyébként sem vonz egyáltalán ez a szakma sem, valahogy nem tud érdekelni, és ha ebben dolgoznék, mindig az az érzés lenne bennem, hogy ennél többre vagyok hivatott.

Ezzel szemben tök jó érzés bemenni egy iskolába tanárként, ahol mégis normálisan felöltözve megy be az ember, és amolyan "főnökként" viselkedik, hiszen a diákjainak bizonyos értelemben ő a főnöke. Tudom, hogy sokat panaszkodnak a tanárok, hogy kevés a fizetés és nagyon sok egy tanár munkája, de igazából ez semmi ahhoz képest, amit egy gyári munkás dolgozik. Meleg osztályterem, viszonylag rugalmas munkaidő, ráadásul mindenféle szünet is van (téli szünet, nyári szünet stb.). És értelmiségnek is érzem így magam, ráadásul a gyerekeket is szeretem, valahogy sokkal felelősségteljesebb, értelmesebb munkának érzem azt, hogy őket neveljem, mint azt, hogy acélszerkezeteket rakjak össze. Csak az a baj, hogy a tanár keveset keres...

Ti mit gondoltok? Lenyelnétek a napi 8 óra robotot munkásruhában, de jobb pénzért, vagy inkább végeznétek értelmiségi munkát kevesebbért, de amit jobban szerettek?

Bánom egyébként, hogy nem valami mérnöknek mentem inkább, csak kishitű voltam, és azt hittem, hogy egy mezei szakközepesnek nincs esélye. De tervben van, hogy azért is elvégzek még egy mérnöki képzést. Még nem tudom hogy és mikor, de megpróbálom.