Melyiket válasszam? Jól fizető szakmunka vagy kevésbé megbecsült, de diplomás állás?
Szakközépbe jártam annak idején, és lakatos szakmám van, de megismerkedtem a hegesztéssel is. A szüleim (akik világ életükben szakmunkások voltak, ezért is erőltették rám ezt) mindig úgy voltak vele, hogy legyen egy tisztességes szakmám és dolgozzak benne. Csakhogy én ennél valahogy többre és másra vágytam, és a tanáraim is mondták a suliban, hogy elmehetnék egyetemre. Ezért érettségi után rávettem a szüleimet (az osztályfőnököm is beszélt velük) és nagy nehezen támogattak abban, hogy elvégezzem az egyetemet, így fizika-biológia tanár lett belőlem (mármint még van belőle 1 évem hátra).
Viszont most a szüleim újra elkezdtek izélni, hogy hagyjam a tanárságot... Ugyanis a régi barátaim, osztálytársaim, akik már elhelyezkedtek lakatosként és hegesztőként ilyen-olyan cégekben, elég jól, 150 felett (van aki 200 körül) keresnek azóta. Van, akinek sikerült külföldre is kimenni, na az már el se mondom, mennyit keres. A szüleim azzal jönnek, hogy minek szórakozzak a tanítással, amikor egy kezdő tanár fizetése kb. 120 ezer ft, ami nevetséges, miközben sokkal jobb munkám lehetne.
Én viszont nem így látom, mert egyszerűen nem érdekel a lakatoskodás. Nem nézem le azokat, akik szakmunkát végeznek, hiszen pl. a szüleim is azok voltak mindig is, és felneveltek engem - de őszintén szólva engem nem vonz az, hogy nap mint nap 8 órákat szenvedjek egy koszos üzemben, ami tele van aggatva meztelen nők posztereivel, és ahol állandóan parancsolgat nekem a főnök és egy noname munkás legyek, és folyamatosan a munkatársaim pajzán, otromba dumáját kelljen hallgatnom a nőkről. És egyébként sem vonz egyáltalán ez a szakma sem, valahogy nem tud érdekelni, és ha ebben dolgoznék, mindig az az érzés lenne bennem, hogy ennél többre vagyok hivatott.
Ezzel szemben tök jó érzés bemenni egy iskolába tanárként, ahol mégis normálisan felöltözve megy be az ember, és amolyan "főnökként" viselkedik, hiszen a diákjainak bizonyos értelemben ő a főnöke. Tudom, hogy sokat panaszkodnak a tanárok, hogy kevés a fizetés és nagyon sok egy tanár munkája, de igazából ez semmi ahhoz képest, amit egy gyári munkás dolgozik. Meleg osztályterem, viszonylag rugalmas munkaidő, ráadásul mindenféle szünet is van (téli szünet, nyári szünet stb.). És értelmiségnek is érzem így magam, ráadásul a gyerekeket is szeretem, valahogy sokkal felelősségteljesebb, értelmesebb munkának érzem azt, hogy őket neveljem, mint azt, hogy acélszerkezeteket rakjak össze. Csak az a baj, hogy a tanár keveset keres...
Ti mit gondoltok? Lenyelnétek a napi 8 óra robotot munkásruhában, de jobb pénzért, vagy inkább végeznétek értelmiségi munkát kevesebbért, de amit jobban szerettek?
Bánom egyébként, hogy nem valami mérnöknek mentem inkább, csak kishitű voltam, és azt hittem, hogy egy mezei szakközepesnek nincs esélye. De tervben van, hogy azért is elvégzek még egy mérnöki képzést. Még nem tudom hogy és mikor, de megpróbálom.
válasza:Nem akarom leszólni a szüleid, de egy kezdő diplomás tanár 160-180 körül keres gimiben vagy szakközépiskolában.
De azt csináld amit te szeretnél. Nem szüleid fognak dolgozni helyetted egy életen át, szóval azt csináld amit szeretsz, ne azt amit mondanak.
válasza: válasza:Egyértelmű, hogy a tanári pályát választanám a helyedben.
Diplomával nem mennék el egy gyárba munkásnak, több pénzért sem.
válasza: válasza:A fizetés fontos, de nem minden. Ne azt nézd, hogy mivé, hanem kivé akarsz válni. A szakmád meghatározza mindennapjaidat, az ismerősi körödet, a magánéletedet, talán még a lehetséges hobbijaidat is. Szakmunkásként olyan ismerőseid lesznek, akiknek köszönhetően sok járulékos hasznod lehet a gyakorlatias területeken: jobban jössz ki az autód fenntartásával, biztos lesz autószerelő ismerősöd, talán lesz, akinek teherautója van, bármilyen gépe, szerszáma, amivel olcsóbban tudtok megoldani dolgokat. Úgy gondolom, ez a legösszetartóbb demográfiai csoport.
Tanárként egészen más előnyökhöz juthatsz, eleve egészen más egy szellemi munkát végző ember megjelenése. Saját magam sok éves tapasztalata, hogy teljesen máshogy viszonyulnak hozzád az emberek, ha zakóban, vagy szövetkabátban mész valahova, mintha szakmunkásokra jellemző öltözékben, pl farmer, vagy sportcipő (vagy akár egy frissen mosott munkásruhában). Hiába ugyanaz a személyiség, ugyanaz a beszédstílus, egészen máshogy fognak hozzád viszonyulni. Próbáld ki! Az értelmiségi kapcsolatrendszer színesebb, viszont kevésbé megbízható. Kevésbé valószínű, hogy egy tanár, vagy account manager szívességből menjen neked szekrényeket cipelni, ha költözöl.
Szakmunkásként nem sok indokod lesz arra, hogy meló után sportolni menj, szellemi -főleg ülő - munka mellett szinte kötelező, ha egészséges akarsz maradni.
Írom ezt azok után, hogy 14 évet töltöttem szakmunkások között, és szintén több évet szellemi téren tevékenykedők között.
1. Én a helyedben nem tanárnak tanultam volna, hanem inkább mérnöknek, vagy bármi másnak, de a tanárok eléggé alul vannak fizetve.
2. Én 5 év után most fogok munkahelyet váltani. Eddig egy fémüzemben dolgoztam CNC-s munkakörben, ahogy írod, robotmunka, parancsolgató főnök, bár a kollégák nem azok a tipikus obszcén fazonok, történetesen van olyan, akire felnézek, és tudom, hogy egy jó szakmunkás százszor többet ér, mint tíz ostoba diplomás...
Nade a lényeg, találtam informatikai munkakört, ez a szakmám, ezt szeretném csinálni, amióta először láttam számítógépet, és bár valamivel kevesebbet fogok keresni, de nem számít. A pénz nem minden, szerintem sokkal fontosabb, hogy azt csináld, amit szeretnél, mondom ezt nős emberként, három gyerekkel.
Továbbá, vedd figyelembe a hegesztés egészségügyi kockázatait.
#5, kicsit talán félreérthetően fogalmaztam, nem azért akarok tanárnak menni, mert főnökösködni akarok. Aki ezért megy tanárnak, abból elég rossz tanár lesz... Inkább úgy mondanám, hogy mégis más egy tanár pozíciója mint egy munkásé, aki alárendelt viszonyban van (feltéve, ha nem lesz műszakvezető, de az sem egy nagy valami). A tanári munka az szabadabb, és igaz, hogy neked is vannak feletteseid (igazgató, intézményfenntartó stb.), de mégis sokkal lazább egy iskola szervezete, nem mondja meg neked senki, hogy mikor mit csinálj, legalábbis nem úgy, mint egy gyári munkásnak. Az iskolában inkább a mellérendeltségi viszony dominál a tanárok között, egy gyárban pedig az alá-fölé rendeltség. Más a hangulata, más az egész közeg, és ez engem jobban vonz, más diplomás emberek között lenni, mint szakmunkások között. És a tanár egyébként is magának a főnöke a legjobban, a te munkádat te szabod meg, te döntöd el, mikor íratsz dolgozatot stb. Ha becsukod az ajtót, egyértelmű, hogy rajtad múlik minden. Ez az a szabadság, ami vonz engem a tanárkodásban, és ez nincs meg egy gyárban.
És ez nem az egón múlik, tehát ezt nem azért írom, mert magasabbrendű dolognak tartom a tanári munkát, hanem egyszerűen engem jobban vonz az értelmiségi pálya. Azt viszont nem tudom letagadni, hogy büszke vagyok arra, hogy onnan, ahonnan indultam (a többiekhez képest), idáig sikerült eljutnom.
#7 Köszi a tanácsokat, van igazság abban, amit írsz, bár szerintem tanárok között is kialakulhatnak olyan barátságok (és egyéb értelmiségi pályákon is), hogy egymáshoz átmenjenek szekrényt cipelni. Ez nincs kizárva, habár szerintem is ritkább mint a munkásrétegeknél.
válasza:Ha mar a ketto kozott kene valasszak akkor en is tanar lennek. Oke, hogy az elejen sok a melo vele es tenyleg nem tul nagy a fizu, de aztan 1-2 ev mulva, mikor belejosz es nem kell annyit keszulj az oraidra, akkor eleg sok szabadidod lesz. Es akkor tarthatnal kulonorakat. En matematikus leszek (ez az 5. evem), de amikor masodik evemet tapostam akkor voltak kulondiakjaim, es annyit kerestem mint egy tanar, pedig nem voltam draga + meg egyetemre is jartam mellette.
De amugy az a mernoki jol hangzik, szerintem valahogy probalkoz meg azzal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!