Mit lehet tenni, ha szinte biztosra vehetem, hogy kollégám munkaidőben napi 1-3 órát tőzsdézik, vagy más pénzkereső tevékenységet folytat? Hogy szüntethető meg?

"Egy példa: tegyük fel, hogy ketten ástok egy-egy árkot. Hogy tudnád elviselni, hogy míg Te 90%-os intenzitással, kihasználtsággal ásol, a másik meg órákon át csak henyél, de a főnök erről semmit sem tud, ugyanúgy elismerik"

Szerintem a te dolgod akkor is és ezesetben is az, hogy a saját árkodat ássad. Neked azzal kell elszámolnod szerintem hogy te mit tettél, vagy mit nem tettél meg az életedben, a munkádban, családban, vagy bárhol. A saját tetteidért, a saját becsületedért vagy felelős. Te annyit tehetsz maximum, hogy figyelmeztetés, kvázi meginted őt egymás közt, hogy Szerinted ez a dolog így nem feltétlenül tisztességes veled, vagy akárkivel szemben. Csak amikor az ember furkálja a másikat hátulról a tisztességesség és az igazság nevében és annak zászlóhordozójaként (próbálva feltüntetni magát), amikor valaki azon "dolgozik" a másik hibáit lesve, hogy hogyan árulkodjon úgy, hogy közben Nehogy véletlenül úgy tűnjön hogy árulkodik, az sokmindennek nevezhető, de annak az erkölcsi magaslatnak semmiképpen nem, ahonnan az ember jogalapot formálhat arra, hogy ítélkezzen és a megbüntetését szorgalmazza másvalakinek. És azt kell mondjam ráadásul, hogy míg ő legfeljebb a viselkedése közvetett következményeként, de nem direktben és célzatosan árt valakinek, addíg az ilyen hátulról manőverezgetve, furmánykodva, valakivel szemben aknamunkát végző egyén, aki konkrétan árulkodik valakire, az annak vélt vagy valós viselt dolgaira és hibáira felhívva az elöljárója figyelmét, nos az ilyen egyén viszont sokkal inkább direkt módon és célzatosan árt a másiknak. A példádnál maradva, amíg a másiknak az a vétke "csupán", hogy a saját árokrészét hogy ássa, vagy nem ássa meg, addig te viszont a másiknak próbálsz vermet ásni, mert úgy döntöttél hogy a te dolgod hogy kezedbe vegyed az igazságszolgáltatást. Úgy gondolom egyébként hogy ezt meg lehet csinálni, ha valaki őszintén azt tudja mondani hogy bűntelen, tökéletesen makulátlan és tiszta erkölcsű (acélból, hogy a másikat is jóra vezesse, de nem a büntetését és a kárát kívánva, és nem hátulról betámadva, hanem szemtől szemben megintve őt elsőkörben.). Érdemes feltenni magadnak a kérdést, hogy valóban úgy van-e az, hogy minden más véleményen lévő ember-e az, akinek az erkölcsi érzékével baj van, s hogy nem lehet-e, hogy a másik szemében a szálkát sokkal könnyebben észreveszed, mint esetlegesen a sajátodében a gerendát. "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek". Szerintem érdemes azért ennek fényében és önkritikát is gyakorolva próbálni mérlegelni a kísértéseket az ilyen árulkodásra, meg másnak való verem ásásokra, mert aki nem csak más helyett, de másnak is hajlamos nagy szorgalommal vermet ásni, az előbb-utóbb saját maga is könnyen beleeshet, mert az ilyen másoknak ásott vermeknek ez a tulajdonsága a népi megfigyelés szerint.

Szerintem érdemes szembenézni a valósággal, ha fáj is és megpróbálni tolerálni amíg csak lehet a másik hibáit, gyarlóságait, mert lehet hogy kívülről és kissé objektívebben nézve esetleg irányodban is bőven van mit tolerálni másoknak. S ezesetben tényleg jó óvattal bánni az ilyesfajta ítélkezéssel, Nehogy te legyél (bármely más szituációban akár) az, aki következőnek kerül az "ítélőszék elé". Megjegyzem itt is ez történt a kérdésed alatt és a kérdésedben foglalt, általad erkölcsösnek vélt viselkedésforma kapcsán.

Sose késő megpróbálni változni, ha az ember képes szembenézni az esetlegesen változtatást igénylő dolgaival, és főleg érdemes olyan morális mércét találni, ami állandó és Kevésbé szubjektív, mint mikor nagyjából az alapján ítéled meg a dolgokat, hogy valami azért jó, mert én csinálom...

Azt kell megérteni, hogy morális értelemben az nem lehet jó kérdés, hogy "hogyan árulkodjak úgy, hogy az ne tűnjön árulkodásnak, Nehogy esetleg én jöjjek ki rosszul belőle (és ne a másik, akit beárultam)?"

Ehelyett az lehet jó kérdés mondjuk, hogy hogyan tudnék mégis esetleg mondjuk példamutatással elsősorban, vagy a dolgok megbeszélésével úgy hatni rá, aminek következtében esetleg változhatna az általad kifogásolt hozzáállása az illetőnek.

"Ezek szerint ha vki megveszi az Ecserin, az se érdekeljen, mert nem az én dolgom ? "

Nem hát, az az ő baja. Nem fog érteni diplomás munkához, kirúgják vagy alul fizetik, mindezt jogosan.

"3, Tapasztaltam olyan esetet, amikor nem végezte el, csak azt állította. "

És? Az ő fizetéséből, az ő idejéből és ő energiájából kell majd helyrehoznia. Amennyiben nem közös projekten dolgoztok, hagyd hogy szembetalálkozzon a maga hanyagságával.

"akkor az konkrétan csalás. "

Miért lenne? Ha talál rést a rendszerben és kihasználja, az nálam elismerés.

"tegyük fel, hogy ketten ástok egy-egy árkot. Hogy tudnád elviselni, hogy míg Te 90%-os intenzitással, kihasználtsággal ásol, a másik meg órákon át csak henyél,"

Te is elismerted, hogy (idézem): " a rá jutó munkát elvégzi" és csak egy kirívó esetet tudsz vele kapcsolatban...

Közvetlenül nem rontja a te munkádat, és a munkáltató feladata hatékonnyá tenni a vállalat működését. Nincs felhatalmazásod és elég erkölcsi fölényed ahhoz, hogy ítélkezz felette.