Egy munkahelyen a dolgozók minek játsszák az agyukat hogy az új szerződést senki se írja alá? Aztán persze suttyomban mindenki aláírja.

Új cégtulaj új szerződés. Első lépése a tulajnak a fizu csökkentése. A dolgozók kapják az új szerződést és ordítoznak: nem írjuk alá! Egymás előtt megy a szájkarate, hogy én aztán alá nem írom! Velem ezt nem csinálhatják! Azonos munkaidő azonos munka csak kevesebbért! Hát mit képzelnek! Nem írom alá-ordibál mindenki.

A cég hagyott időt az aláírásra. És suttyomban hogy senki meg ne lással, ebédszünetben munka előtt/után egymás után somfordálnak be a dolgozók a főnökhöz leadni az aláírt papírt. De gondosan ügyelve hogy senki meg ne lássa. Közben meg megy a pofázás: te aláírtad? Na én aztán nem! Ügyvédhez megyek! (ha ha és milyen alapon?)

Eltelt egy hét az összes dolgozó aláírta. És furcsa módon ez már nem téma. Egyik se kérdezi meg a másiktól, hogy na te nem írtad alá tényleg? És akkor mit csinálsz még itt? Mert ha nem írta alá akkor nincs érvényes szerződésed hiszen a régi megszűnt. De akkor szerz nélkül nem dolgozhatsz. De mégis itt vagy tehát aláírtad! De hiszen épp tegnap még óbégattál hogy én aztán nem!

Kinek játsszák az agyukat ezek a seggek?

Én megkaptam a szerződést 5 perc múlva aláírva vittem is. Van más állás ahova mehetek? Per pillanat nincs. Hát még jó hogy aláírom. És nem pofázok meg verem a mellem a semmire hogy én aztán nem!