Szerintetek sem jók a női főnökök?

Egyetértek a kérdezővel, bár a női főnökök védelmére legyen mondva: szerintem azért olyanok, mert úgy érzik, bizonyítaniuk kell a rátermettségüket. Félnek, hogy nők lévén nem veszik őket komolyan. Amúgy magánéletben, otthon visszaalakulnak kedves, normális személlyé, de amint belépnek a munkahelyükre ezt elnyomják.

Én így tapasztaltam.

Itt inkább az emberi vonások lényegesek, és a vezetői képesség. Az első főnököm jó volt, emberi, de tudott utasítást is adni és átlátta a dolgokat. Hátránya volt az, hogy konfliktuskerülő volt, ezért gyakran kijátszották.

A másik főnök az előző helyettese, tipikus igazgatóhelyettes aki csak a számok útján látta a helyzetet, de fogalma sem volt hogyan fogja össze a dolgokat és irányítson. Volt egy állandó 3-4 emberes gárdája akiknek nem kellett semmit csinálni, a többieknek meg összevissza adott feladatokat. Tudod hogy a főnök nem jó, ha ő kérdezi meg tőled hogy mit kellene csinálni. Minden főnöknek van előnye-hátránya, mindegy a neme.

Vegyesen volt rossz és jó női főnököm is. Az első, ha látta hogy jól végzem a munkám, a nyakamba sózta még három emberét és kevesebb fizetésért. A kisfőnök egy lusta, vezetésre képtelen valaki volt. Egész nap a havi munkabeosztást irogatta és olyan csinált, hogy még véletlenül se legyen senkinek jó. Az egyik alkalmazott minden második héten szabadságon volt, a másik meg a lelkét kidolgozta. Otthagytam a helyet. A mostanin a főfőnök nagyon korrekt, normális és jó vezető. Közvetlen, de nyíltan ki vannak jelölve a határok és be is tartatja. Az alfőnök viszont itt is pocsék. Egy hisztizsák. Örökké migrénje van (személyes problema szerintem, oldja meg ahogy tudja) ha elkapja, mindenkivel sárkány. Sokszor nem csinálja meg a munkáját de úgy állítja be, hogy rám bízta és én nem csináltam meg (holott ez nem igaz). Ő is rémes beosztást csinál. viszont ha problémám van alapból a főfőnökhöz megyek és ő meg oldja, tehát kijátszom és így nem kerülök bajba.

De ritka a jó női vezető és rajta kívül eddig mind pocsék volt.

99%-uk, akár nő, akár férfi, egy nagy tripák.A tiszteletet meg a köszönöm szót hírből sem ismerik.És tisztelni eleve csak olyat lehet, aki maga is megadja a tiszteletet.Legtöbbjük undorítóan viselkedik, alapból ritka az olyan ember, aki méltósággal él a hatalmával, nem pedig visszaél vele.

Legutóbbi női főnököm is elég undorító volt.Bár konkrétan nem mondott rosszat, nem hisztizett, de az egész lénye a tekintete is valahogy olyan kemény, érzéketlen volt.Nem szeretem az ilyen rideg embereket.Alkalmi munkát végeztem nála és mindig úgy kellett meló után felmenni az irodájába és szinte tartani a markom, hogy eszébe jusson, illene engem is kifizetni.De sosem köszönte meg a munkám.Aztán egy idő után a pénztárost bízta meg a kifizetésemmel, úgy látszik, neki rangon aluli volt ez a booorzasztó feladat.A pénztárosnak nem kellett "könyörögni és megköszönte a munkám, sőt még köszönni is képes volt.

Volt azonban egy régebbi főnökasszonyom is, ő már elég idős volt, de egy teljesen egyszerű, kedves asszony.Sosem volt bunkó, mindig kedves volt, de következetes és ezért sokan tartottak tőle.De őt én kedveltem.Nagymama volt már és a dolgozókkal is kicsit amolyan "gondoskodó tyúkanyóként" bánt.Na de ő a ritka kivételhez tartozott.

Azt vitatnám hogy a nők a képességeiknek,rátermettségüknek köszönhetően kerülnek a főnöki székbe.Sőt a mai világban úgy általában egészen más okokból kerülnek oda.De nem csak a nők, a férfiak is.

A nők sokszor azért, mert pénzük van, vagy pénzes férjük (vállalkozók).Két női főnököt is ismerek, aki úgy került magas pozícióba, hogy gazdag férjükkel vállalkozást, üzletet indítottak és a nő ügyvezető (főnök) lett.A képességeit vitatnám.

De vannak olyan nők is, akikből azért lesz főnök, mert ott férfi nem is lehet.Például óvodaveztők mindig nők.De iskolában is sok a női igazgató.Stb...

Volt sulimban nő volt az igazgató.Hát elég tutyi-mutyi nő volt.Valszeg épp azért választották meg, mert látták hogy tőle majd úgysem kell félni :)

Mivel a nőktől simulékonyságot és kedvességet várnak el, ezért tűnik fel egy szexistának. (Most nem sértésként használom, hanem úgy, hogy a nemét látod legelőször és képtelen vagy elvonatkoztatni.)

Nagyimtól is hallottam ilyet, hogy akinek nincs 25 éves korára gyereke meg férje, az megőrül. (Hol hitték ezt, az ókori görögöknél?)

A hangulatváltozás sincs ott, csak a menstruáció stigmája. Egy nő nem lehet dühös ugyanazért, amiért egy férfi - mondjuk megkarcolták az autóját - a nő dühét mindig valami irracionális, hormonális dolognak állítják be.

Ha ezeket a főnököket mind nőnek vagy mind férfinak képzelnétek el, akkor derülne ki a valóság. Szigorú férfi főnöknek kevésbé róják fel, hogy szigorú, nőnél gyakrabban, mert "nem annak kellene lennie".

Ez kb. olyan, mint azok az anyukák, akik azt hiszik, csak egy nő képes egy gyereket ellátni, és nem hiszik el, hogy az apa meg tudja fürdetni a saját gyerekét, vagy azt képzelik, rosszabbul csinálják.