Diákmunka, bunkó kolléga. Mit tanácsolnátok a gyereketeknek?

A lehető legrosszabb dolog ez a meg sem hallom stílus. Soha nem fognak ráunni, előbb utóbb megszokott lesz ez náluk, sőt még akár rosszabbodhat is a helyzet, hisz úgy sem mer visszaszólni...

Egyszerűen ki kell az embernek állni magáért aztán akkor van esély, hogy megunják, mert ki akar mindig olyanba belekötni aki visszaszól sőt még ő is megaláz?...

Szép napot!

Lehet, későn írok, de azért elmondom (hátha még hasznát tudják venni).

Nálunk az áruház igazgató volt egy tajparaszt minden új diákkal. Ugráltatta, bunkó volt velük és a legrosszabb munkákat bízta rájuk (volt egy srác, aki egy nap után hozzávágott egy fánkot és ordítva küldte el melegebb éghajlatra), de aki túlélte, azt megkedvelte.

Az én stratégiám a mosolygás volt. Bármilyen dolgot mondott, csak mosolyogtam. Borzasztóan frusztrálta, hogy az 5. szívatós napomra is boldogan mentem be és leállt pár hónap alatt. Ezt tudom tanácsolni a fiának is. Engedje el a dolgokat és mosolyogjon. Az élet ilyen. A legtöbb munkahelyen felfelé nyalni kell, lefelé meg taposni.

Legyen jóban a többi kollégával, aki kedves és akkor a többiek fogják kinézni maguk közül, aki piszkálja. Nem vagyok annak a híve, hogy fussunk a főnökhöz, esetleg, ha valami nagyon durva dolog történik.

Nálunk még az egyik osztályvezető bunkózik sokat, de ő ilyen ember. Ő azt értékeli, ha valaki visszaszól neki és a szemébe mondja, hogy igen, most bunkó. Talán ez is segíthet, ha az illető mindenkivel olyan, amilyen a fiával.

18/L