Mit tegyek, hogy ne érezzek ellenszenvet a haszontalan emberek iránt?

A társadalom szempontjából haszontalanok... akik büfé szakokon végeznek pl.

Ott van a barátom unokanővére, felvették és elvégezte a művészeti egyetemet. Nem tehetséges, csak mindenből elérte az ötöst és megvoltak rá a pontjai. Sok más értelmes dolgot csinálhatott volna de nem... agyag edényeket készít, ortó rondák és próbálja őket eladni, kevés sikerrel. Az anyja tartja el 27 évesen, mert másféle munka büdös neki.

A saját családomban is pl. : apám festő. Festeget egész nap, ha néha elad egy képet eszünk, ha nem ad el, akkor nem (szerencsére ma már nincs így, ahogy végeztem a suliban, munkába álltam).

Nem tehetek róla, irritál. Látom, hogy zilálja szét ez a családot, hogy kínlódik a másik házastárs, hogy egy fizetésből etesse a gyerekeket. Ezek a művészek meg csak henyélnek és más pénzéből (a becsületes dolgozók és adózók pénzéből) verik a ....

Talán a saját családom miatt is bánt.

A táncosok is irritálnak... jó, tök szuper meg minden, hogy minden irányba tudják tekergetni a testüket és egyszer az évben megnézzük őket a színházban... de mi hasznuk? A péknek van haszna, aki kenyeret süt, az orvosnak is van haszna, aki beteget gyógyít, a tanácsadónak is van haszna, még a telefonos kisasszonynak a tudakozónál is több haszna van... de ezek a szememben élősködésnek tűnnek. Egy hobbinak teljesen jó, de hogy ebből megélni és elvárni, hogy dicsérgessék őket, de ügyes művészek...

Hogy tudnék ehhez jópofát vágni? A fél család ilyen ingyenélő és csak nyelem a véleményemet magamba sok éve, de már látni sem akarom őket.