Egy munkahelyen ahol meglopják és hülyének nézik a dolgozót ott az önbecsülés a fontosabb vagy az hogy legyen miből kenyeret venni?

Az a kérdésem nekem hogy ha olyan munkahelyen vagyok ahol meglopják és hülyének nézi a munkáltató a dolgozóját ott mi a fontosabb? A pofájába vágni a munkáltatónak hogy a k**va anyját nézze hülyének és lopja meg (és kirúgatni magam ezzel) vagy csöndben kussolni és remegni a szar kis állásért hiszen kenyeret venni a boltban csak kell valamiből?

Egy olyan munkahely ahol minimálbéres meló van, fekete túlórák tömkelege amit vagy fizetnek vagy nem (többnyire az utóbbi), szabadságot nem adják ki vagy csak töredékét miközben azért papíron ki vagyok írva szabira, betegállományos papírt nem fogadják el, ha ilyet vinnék azonnal kirúgnának stb stb szóval hülyének néznek és meglopnak.

Mi tegyek?

A )Önbecsülés. Szóljak hogy …. túlóra stb és persze azonnal ki is rúgnak aztán szaladgálhatok bíróságra ha az igazamat akarom (persze addig miből élek???) A bírósági döntéssel meg kitörölhetem a valagam, hiszen fekete sehol se szereplő túlórát mégis hogy bizonyítok, ki nem adott szabit hogy bizonyítok mikor aláíratják velem a papírt hogy kivettem

b) Kussolok és örülök hogy van állásom mert a boltban nincs ingyen kenyér. Persze mehetek (elvileg) más melóhelyre csak épp ezt az „álom” helyet se volt könnyű megszerezni és az előző helyekről is a mocsokságok miatt jöttem el. Aztán tessék érdemes volt: itt is ugyanazok a mocsokságok mennek. Miként a munkahelyek 80-90%-a ilyen (ld kórházi nővérek tüntetése pl, ahol töméntelen túlóra miatt tüntettek amit nem fizettek pedig az nem egy szemét kis kft mint munkáltató hanem a magyar állam)