Emberek, ti hogy bírtok dolgozni?

Jó, a cím csak a figyelemfelkeltés része. Igazából a monotonitás tűrés érdekelne. Most vagyok végzős és sikerült olyan szakmát választanom, amit egyrészt nem is annyira szeretek, másrészt olyan, ami otthonról semmiképp nem végezhető. Különböző beosztások vannak, napi 12 óra, vagy 8 óra az átlag, de előfordul, hogy a 8 óra az reggel 6-kor kezdődik. Ezen kívül 2-3 kollégával kell folyamatosan együtt dolgozni és mindennap mások vannak együtt beosztva, tehát olyan 10-15 emberrel kell tudni együttműködni. Ezen kívül még elég sok főnököm van, nagyjából az említett kollégákon kívül mindenki főnök. Nem tudom elképzelni, hogy hogy fogom ezt kibírni, már most rosszul vagyok. A szakmát szeretem, 4 évig tanultam érte, de a munkakörülmények nagyon távol állnak tőlem. Nem bírom a monotonitást, kevés emberrel jövök ki igazán jól (felületesen sokkal, nincs szociális gondom, csak a gyakorlat alatt látom, milyen, ha rosszba vagy egy kollégával) szeretem magam beosztani az időm stb. Semmi se passzol a személyiségemhez. :( Tudom, buta voltam, hogy elvégeztem, de miután felvettek 1 évig külföldön dolgoztam, hogy átgondoljam biztosan akarom-e, aztán 3 évig kitűnően ment minden, a tanulás részét szerettem. A gond az, hogy csak az utolsó gyakorlati évben látom, hogy mi is ez a munka és nagyon nem tetszik. Anyám sose szerette a munkáját, mert nem az lett, ami akart volna, ezért állandóan nyavajog és utálja az életét. Nem akarom így végezni, de félő, hogy így fogom, mert mindjárt itt a diploma és most már muszáj elkezdenem dolgozni.