Nem bírom, egyszerűen rettegek már, annyira félek, egész nap idegbeteg vagyok, görcsöl a gyomrom, mit tudnék tenni?

Uhhh........Te jó ég. Sajnos neked egészen más problémáid vannak, nem az új munkahely.

Az izgulás, kíváncsiság bizonyos fokig teljesen normális, de amit írtál, az már régen nem az.

Gondolj arra, hogy mi lesz, ha a legjobb leszel, a legnépszerűbb, a legirigyeltebb. hogy fognak akkor utálni. Na és ezen agonizálj! Ne azon, hogy ismeretlenül milyen negatív dolgokra készülsz. Még sose kerültél új környezetbe? Tisztában vagy az értékeiddel? Ha igen, akkor oktalanul parázol. A balesetek és egyéb hátráltató tényezők ellen meg nem tehetsz semmit. Akkor minek cakkozod magad rajta?

Vagy az a baj, hogy tudod, hogy nem való vagy oda és eddig is hasonló eredményre jutottál mindenütt és ezért hisztizel. Egyébként, amit leírtál, tényleg színtiszta hiszti. Igaza van az egyik válaszolónak: van normális izgalom, annyi, ami az adrenalin-szintedet a jó teljesítményhez pluszban segíti. De ami veled van, az nem ez. Isten is biztos jó megoldás, de ha elfoglalnád magad valami kemény munkával, fizikai megterheléssel (hasogass fát pl.) nem lenne erőd és módod hülyeségeken agyalni. Aztán igyál meg egy-két deci finom vörösbort és agyő hiszti.

Érthető hogy picit tartasz tőle mert mégis új helyre mész, új környezet, új társaság, ilyenkor kezdőnek még valóban pocsék hogy mindent a nulláról kezdesz szinte nulla helyismerettel stb... De nem kell ennyire félned tőle, nincs ebbe semmi. Bemész szépen, köszönsz mindenkinek, bemutatkozol, elején még úgysem fogsz annyit dolgozni mert úgy is betanítanak gondolom mész majd különféle oktatásokra, megmutatnak neked mindent és nyilván lesz segítséged is az elején. Hidd el belefogsz jönni. Ez a para amit itt leírtál túlzás már, bizonyos szinten még normális is, de te már túlzol ami nem jó, mert ezzel ráfogsz görcsölni és így nagyon elfogsz szúrni mindent. Első munkahelyemen én is hasonlóan voltam ezzel, én is sorba követtem el a hibákat szerencsére semmi következménye nem lett belőle, de tettek megjegyzéseket hogy nem vagyok jó és dobáltak át több munkakörbe is. Persze a legutóbbi kifejezetten tetszett is ott elvoltam és jól is végeztem el a munkámat de a kollégáimmal nem jöttem ki jól, ők már leírtak engem lúzernek így amint lejárt a szerződésem, nem kértem a meghosszabbítást elmentem onnan mert nem éreztem igazán jól magam. Aztán találtam hamar egy másik munkahelyet, ott már nem féltem annyira kezdéstől pedig nagy létszámú helyre mentem elején én is tartottam a dolgoktól de már messze nem féltem tőle annyira mint az előzőtől, megcsináltam amit kellett és hazamentem, ez volt pár hétig, kollégáimmal eleinte elzárkóztam a régi élményeim miatt tartottam a dolgoktól, de szerencsére olyan jó volt a környezet hogy végül sikerült összebarátkozzak velük, bár nem volt egyszerű nyitni feléjük mivel már megvolt rólam a véleményük de szerencsére túl léptem ezen, és ma már így 2 év után szeretek bejárni dolgozni. Nem azt mondom hogy dolgozni szeretek, de elvagyok ott, jó a társaság, tudok már mindent, nagyon sok dolgot rám mernek már bízni ami azért jó érzés is egyben.

Hidd el eleje lesz a nehéz, de nem szabad rágörcsölni fogd fel úgy mintha már egy ideje odajárnál csináld meg amit kell, hallgass végig mindenkit, fogadd eel a jó tanácsokat, de ne is hagyd magad ugráltatni és hidd el idővel minden jó lesz.

Egyik kollegám mondta (igaz tökrészegen), hogy rájött valamire: ha pocsék napja van és kedve, akkor másokat is negatívnak tart.

Ha úgy mész be, mint egy ovis az első nap az óvodába, azt megfogják érezni és egyből leírod magad. Nem baj ha izgulsz, ez természetes, de a pánikkal nem fognak tudni mit kezdeni a munkatársaid. Ők azt várják, hogy örülsz, hogy van végre munkád.. Igyál nyugtató teát, menj ki a friss levegőre stb.. Baleseten ne izgulj van mobilod nem? Ha beüt a "ménykő" csörögsz, bocsánatot kérsz és elmondod mi történt.