Éreztétek már kellemetlenül magatokat egy állásinterjún?

Én voltam olyan állásinterjúm, ahol az interjúkérdések a következők voltak:

- Ért-e a számítógépekhez? (Jelzem, rendszergazda állásra jelentkeztem.)

- Mit csinál, ha elromlik egy gép? (Tipikus értelmetlen, sablonos kérdés, de még belefér. Ezután jöttek az izgalmasabbak:)

- Van-e számítógépe? (Kicsit fura lenne, ha informatikusként ne lenne gépem.)

És ezután jöttek az igazán ütős kérdések, nyilván szem előtt tartva, hogy az állásinterjún elsősorban az derüljön ki, mennyire rátermett az állásra a pályázó:

- Hogy tudott maga idejönni, ha munkanélküli?

- Kinek a lakásában él?

- Honnan volt magának pénze buszra?

- Kinek a pénzén él?

Na, ezek után én illedelmesen megköszöntem a lehetőséget, és inkább kihagytam az amúgy sem túl kedvező álláslehetőséget.

Nekem egyszer 2-szer lemondták az időpontomat (egyszer 2 órával előtte, már éppen indultam volna). Harmadszorra megvárattak fél órát (de ez ugye nem számít), viszont amikor beléptem, azzal kezdték, hogy "már sietnek", és a két interjúztató közül az egyik folyamatosan a telefonját böködte, 10 perc múlva ki is ment telefonálni..., a másik is "vakaródzott", látszott rajta, hogy alig várja, hogy továbbálljon. Nevetséges volt.

Egy másik alkalommal a főnök azzal kezdte, hogy voltaképpen csak azért hívott be, hogy lássa, igaz-e az, amit az önéletrajzban írtam (megállapította, hogy igaz). Ezek után kipellengérezte a doktori címem (mire jó az?), és közölte, neki nem kellenek fizetett alkalmazottak, ő önkéntesekkel is "elvan", ha akarok "sertepertéljek" egy kicsit ingyen, és alkalomadtán, talán majd elgondolkozik a fizetésen is... És beszámolt róla, hogy az utolsó ilyen "áldozat" (mert másképp nem tudok tekinteni rá) egy évig önkénteskedett, mire a többi munkatárs nyomására végül adott neki valami fizetést:(

És tudom, hogy ezek messze vannak a "rémtörténetektől"...

Azok az állásinterjúk, ahova felvettek, mind kötetlenül, kellemesen és "ráérősen" zajlottak. A vezetőkön látszott, hogy szánnak időt arra, hogy megismerjenek (és én is megismerjem a céget), nem "szivattak" meg semmivel. Mindig volt olyan része a munkának, ami még új volt nekem, ezekre rendes belső képzést kaptam, aminek a módját már az interjún megbeszéltük. Ott helyben döntöttek is a próbaidőről és a kezdésről. Utólag sem voltak meglepetések.

Én két véglet vagyok; van hogy nem izgat annyira az állás, de mégis elmegyek, na azon nem is stresszelek csak vágom a képeket hogy mikor van vége (Amikor már odaérve gyanús a hely és látom, ezek kissé törváény kerülően foglalkoztatnának, engem átvernének meg nem is komolyak - na ezek 60 kilóméteres körzetben kerülöm utána).

A többin meg a belem kihányom az idegtől, de muszáj higgadtnak és komolynak tettetnem magam. Idővel ez meg is öli interjú alatt a stresszt, kedves, mosolygós, de komoly és higgadt maradok végig. Idáig 3 és fél állás és egykor egy diákmunka szívét nyertem el.

Hol élnek a szülei? (Mi közöd hozzá, b+)

Hol és mit dolgozik a férje? (mi köze hozzá a leendő munkaadónak?).

Egészségesek a szülei? Ehhez sincs semmi köze.

Szülei nyugdíj előtt hol dolgoztak? (Ehhez aztán végképp semmi köze).

Család van? és amikor közlöm, hogy nincs, megjegyzi, hogy "még nincs", fapofával. B+ 40 múltam, nem valószínű, hogy lesz már. Ezt még joga se lenne megkérdezni és amúgy sincs semmi köze hozzá.

És a végén benyögi, hogy egyszerűsített foglalkoztatás, 100.000 Ft bruttóért, holnaptól kezdjek és egyből 18 órát egyfolytában. Persze nem a főnöki pozícióban, aminek pályáztam, aminek behívott, hanem a legalsó segédmunkára. Hogy lássa, alkalmas vagyok-e.

Az ilyen helyzetekre és standard hazugságokkal készülök. Eddig bevált. Ha meg nem vállalom a melót vagy nem engem választanak, akkor legalább nem tárulkoztam ki.

Tőlem is kérdezték;

- a helyes válasz; mert utálom az egyetemet, lehánynám a falait, lehugyoznám a folyosóit, mindenkit megvernék ott, a tanárokat megrugdosnám, a diákokat megpofoznám, és a tananyagot a villamosszék helyett használnám a halálbüntetés helyett vagy új módszer lehetne a kegyes halálra...

- a válaszom; egyetemi tanulmányaim során rájöttem, a tanulmányaim alapjaira nem megfelelő célt építettem, így olyannal szeretnék foglalkozni, amivel elérhetem céljaim, amivel fejlődhetek minden téren és amiben jelenlegi tudásaim kamatoztathatom és még ennél is feljebb fejleszthetem.

Két eltérő szöveg, második mégsem nagy lódítás és nincs igazságvizsgáló gépük, bármit mondhatsz;

A főnökök szeretik ha a munkára úgy tekintesz mint;

- tanulási lehetőség mellyel új tudást sajátíthatsz el

- lehetőség ahol önmagad fejlesztheted

- állandó kihívás amikkel mindig új feladatokhoz nőgetsz fel

- eddigi megszerzett tudásod kamatoztatására szolgáló lehetőség.

Ezt elsütheted a mit vársz a munka részen, miért téged vegyenek fel és a miért nem tanulsz tovább részen.

3-4 helyre felvettek már.