Ha évekig lébecoltam, nem csináltam semmit, azt hogyan adjam elő egy állásinterjún?

Szám szerint 5 évről lenne szó, ez idő alatt gyakorlatilag nem csináltam semmit. Itthon gépeztem, játszottam, kerékpároztam, edzettem, mindezeket teljesen egyedül. Valójában senki mellé nem is nagyon tudtam szegődni, hiszen a régi haverjaim már rég megházasodtak, vagy kapcsolatban élnek, és amíg én is kapcsolatban álltam az exemmel, nem nagyon kerestem fel őket soha.

Szóval a lényeg, hogy tehát ebben a korábbi kapcsolatomban 5 éven keresztül voltam teljesen átverve, és emiatt teljesen padlót fogtam, amikor minden hazugságra fény derült. Olyannyira leblokkoltam, hogy semmi nem érdekelt már utána, nem tanultam, nem dolgoztam. A szüleimnél laktam eddig is, ők mindenben támogattak. Közben azért jelentkeztem egyetemre próbaképpen, hátha lekötöm vele magam, fel is vettek, de 2 év után azt is ott hagytam, mert teljesen hitemet vesztettem mindenben, a tanulásban is. 5 év tehát elment egy kapcsolatra, 5 év pedig a józanodásra, összesen 10 évet elpazaroltam a semmire.

MOST viszont lábra szeretnék állni végre, és szégyen ide vagy oda, 30 évesen szeretnék elmenni dolgozni. ÁMDE! Mindenhol szükséges az önéletrajz! Mindenhol kérik, hogy beszéljek magamról. Mit mondhatnék? Azt, hogy a volt barátnőm miatt teljesen szétestem és semmi nem érdekelt éveken keresztül? Mert nyilván kíváncsiak lesznek rá, hogy 25-30 éves korom között mi a fenét csináltam. Nem mondhatom azt, hogy semmit. Vagy igen? Két középfokú műszaki végzettségem is van, de ennyi, semmi mást nem nagyon tudok felmutatni.

Mit tanácsoltok? Szeretnék végre kimászni ebből az önsanyargató gödörből, de nem tudom megtenni az első lépésen már túl vagyok, hiszen eldöntöttem magamban, hogy ez egyáltalán nem vezet jóra, viszont a második lépcsőfokon elakadtam. Mit mondanátok nekem? Mit kezdjek az önéletrajzos problémámmal? Hogyan álljak neki? Hogyan próbáljam meg kikerülni a magánéleti probléma belefűzését, konkrétan ezt az 5 évet, amit ellébecoltam?

(30/F)