Hogy lehet a munkahelyi hierarchiát elviselni?

Még csak harmadik évemet töltöm a munka világában és már most tele a hócipőm! Nyilván az élet korábbi állomásian is találkoztam az alá-fölérendeltségi viszonnyal, de egészen más ha gyerek-felnőtt kapcsolatban kell elfogadnod, hogy nincs igaza a másiknak, de az van amit ő mondd, mert ő a felnőtt, ő a tanár, vagy ő tart el.. De most?! Semmivel nem érzem magam kevesebbnek a suttyó főnökeimnél, mégis el kell viselnem, ha pl. ő ideges és ezért ok nélkül belém köt és elkezd velem óbégatni, én maximum nyugodt hangsúllyal válaszolhatok észérvekkel a hülyeségére, míg ő pillanatnyi érzelmi alapon akármikor a földbe döngölhet.

Eddig két közvetlen főnököm volt, és az a durva, hogy szerintem emberileg – egyéb kapcsolatban – nem lenne velük baj, de mégis megszédíti őket a hatalom és néha-néha kihozza belőlük az állatot. És tudom, hogy még jó dolgom van, mert nem egyfolytában rigolyásak, szemetek, de az is iszonyat frusztráló, mikor derült égből villámcsapásként odaaláz, mert miért ne? Neki is beszólt az ő főnöke.