Gyáva embernek számítok, ha félelemmel és gyomorideggel megyek be dolgozni, mert állandóan megaláznak, nevetség tárgyává tesznek?

Próbálj meg NEM pszichiáterhez, hanem pszichológushoz elmenni. Ott meséld el neki, hogy mit művelnek veled a kollégáid és ő majd megmondja, hogy valósak-e a félelmeid vagy sem.

Addig ide is leírhatsz pár példát, amitől te meg szoktál sértődni. Lehet, hogy tényleg csak túl érzékeny vagy és rosszul értelmezed a dolgokat.

Az életviteli krízis pontosan mit jelent?

Felnőtt emberek között is van bőven, frusztrált, idióta aki a többieken vezeti ezt le.

Nálunk is van ilyen, áldozat is.

Egy kis utolsó niemand aki alá már 2 ember tartozik és ezzel a hatalmassal pozíciójával visszaél. Igazából ő a szánalmas, én elküldöm az anyjába ha próbálkozik de van aki nem. Egy nagyon jólelkű, aranyos kolléganőmet folyton terrorizálja. És ha őszinte akarok lenni, ezért nem is barátkozom vele munkán kívül. Felnőtt embertől azért elvárom, hogy ki tudjon állni magáért.

Sajnos ilyen a világ, ha nem állsz a sarkadra mindenki beléd fog rúgni.

Én soha nem ordibálok, normálisan stílusban elmondom a véleményem, ezért is utál az egyik főnököm. Mindenki mással ordibálhat kedvére, meg nyomhatja a hülyeségeit, én meg szépen közlöm vele a véleményem a viselkedéséről.

Jól sejtem, hogy szűz is vagy?

Munkahelyváltás a megoldás.

Öt évet dolgoztam egy multinál, ahol konkrétan már gyomorideggel mentem be, de nem mertem váltani. Féltettem azt a kis fizetésemet is. Továbbá tartottam, hogy rosszabb helyre kerülök. Sokszor megaláztak,s a hátam mögött kinevettek. Ha beszóltak akkor sokszor nem szóltam vissza. Gyengének tartottak. Próbáltam a vége felé kitörni, de rájöttem, hogy ezt én rontottam el.

Váltottam. Picivel jobb körülmények közé kerültem. Jobban megbecsültek, de ott már kezdtem magamra találni. Azaz tudtam, hogy jól dolgozom, tudtam nehezen tudnának a helyemre embert találni, így sokszor poénból elég volt megemlíteni a munkahelyváltást. Három év után hagytam ott. A probléma az volt, hogy férfiként szinte csak nők vettek körül. Még a vezetők is nők voltak, akik sokkal, de sokkal többet vártak el tőlem emiatt.

Három év után felköltöztem tavaly Budapestre. Itt találtam gyorsan munkát. A cél pont az volt, hogy ha nem érzem jól magam, akkor inkább sűrűn váltsak munkát és majd találok egy jót, mint hogy szenvedjek évekig egy helyen. Három hónap után megpróbáltak megfúrni, s köpni nyelni nem tudtak, amikor közöltem, hogy mivel nem jelentettek be, ezért másnaptól nem jövök dolgozni.

A jelenlegi helyemnél is van probléma pár kollégával, de már simán megmerem tenni, hogy beolvasok nekik, vagy szólok a vezetőnek, hogy finomítson már a másik stílusán, mert nem biztos, hogy jó lesz, ha összekülönbözik velem.

Sokszor éreztem magam rosszul, de szerintem nálam az hozott változást, hogy tulajdonképpen betelt a pohár a sok sz*rsággal, amit az emberek képesek összegereblyézni.

(Egyébként írj, hogy mi történt, mert most vettem észre, hogy ez egy hat éves kérdés, csak az ajánlottak között volt).