Nagy bajban vagyok, ki vagyok közösítve SOS-be szeretnék véleményeket/tapasztalatokat?
Röviden.
25 éves nő vagyok, 1 hónapja dolgozom olyan munkahelyen, amilyenre vágytam, többet keresek, mint az előző munkahelyemen, kellemes, barátságos légkör, nincs megszabva a WC szünet stb.
Csak egy a baj: a kolléganőim.
Félre értés ne történjen, senkit sem nézek le.
Csakhogy én párkapcsolatban élek, nem vagyok elhanyagolt, barátom se az, sőt!
Mindketten nagyon figyelünk az egészséges étkezésre, mozgásra, tisztaságra stb.
Én viszek ebédet és uzsonnát, vacsorázni, reggelizni itthon szoktam.
Csakhogy a kolléganőim nem ilyenek, büfé-fornetti, csoki, süti, otthon csinálnak sütit és azt behozzák, és megkínálnak.
Első héten elfogadtam 1-1 szeletet, mert azt hittem, hogy így üdvözölnek és jól is esett.
csakhogy itt az a szokás, hogy minden napra süt valaki és behozza, és azt esszük meg ebéd előtt.
Nos én nem kértem, és annyira megsértődtek rám, hogy az hihetetlen.
Szerintük én lenézem őket, mert ők ilyeneket esznek, és különcnek érzem magam, én vagyok a miss tökély.
De ez nem így van, csak én megszoktam, hogy így élünk és így érzem jól magam.
Sütöttem zabpelyhes-vörös áfonyás kekszet, be is hoztam, erre ugye nem azt várod, hogy holnap mi is ilyen drága sütit süssünk, mert nekünk erre nincs pénzünk.
Nem kötözködésképpen, mert semmi közöm hozzá, de kb minden nap 1500Ft-ot elcsesznek kávéra, kólára és még sorolhatnám.
De én nem is várom el, hogy hozzanak, sőt az lenne a legjobb, ha mindenki hozna magának kaját és kész, de ez nincs így.
Kezdem magam rosszul érezni itt, nem tudok váltani, örülök, hogy felvettek, de ez így nem jó, én mindig is vidám, jó kedélyű voltam, aki a párjával este megy egy jót futni, hazafelé sétálnak, beszélgetnek, itthon takarítok, mosok, főzök, de most semmihez sincs kedvem és kezd a páromnak is feltűnni, hogy vmi nincs rendben.
Éjszakánként sírok,hogy ez borzasztó, kicsinál 4 kolléganőm, de borzasztóan megyek be minden nap. Gyomorgörcs, idegesség, hányinger, hasmenés, és egyre többet hibázok, kialvatlan, nyúzott vagyok, amit már sminkkel se tudok eltüntetni, ötletek?
Ej micsoda cafkák. Ez bizony elég nehéz helyzet. Az biztos én nem örülnék ha barátnőm ilyenbe keveredne.
Nem lehet kiiktatni őket. Te is nő vagy tudod milyenek vagytok. Nem rosszindulatból mondom. Itt a faluban lévő óvodában is hasonló a szitu. Csak itt egymást marják és lenézőek, ők erre álltak be. Aki közéjük keveredik azt szétszedik vagy alkalmazkodik hozzájuk és olyan kiállhatatlanná válik. Ez meg is történt. 23 éves kezdő óvónő került melléjük és elég komolyan megváltozott negatív irányba nem egész egy év leforgása alatt.
Te esetedben is ez a helyzet áll fenn. Ők már összeszoktak alkalmazkodtak egymáshoz megvan a napi munkahelyi rutin és nem akaródzik kizökkeni nekik. Te pedig a friss husi aki nem ezekhez a dolgokhoz szokott és nem is szeretne így viselkedni, ami persze, hogy nem tetszik nekik.
A 22es csapdája. Egy örök harc/ellenállás ez, amíg Ők ott vannak vagy Te ott vagy. Sajnálom.
Belegondoltam ebbe az éjszakánkénti sírás dologba, ez durva. Nekem lennél barátnőm ez kikészítene engem is egy idő után. Érzékeny vagyok az efféle dolgokra nagyon.
Sok lúd disznót gyõz!
Hagyd ott õket a picába!
Köszönöm szépen a válaszokat.
Hát, igen, én próbálom, de ez azért nem olyan könnyű. Fél napig olyan emberek között vagyok, akik nem fogadnak el, sugdolóznak, lenéznek, én ezt így nem bírom sokáig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!