Miért lepődik meg sok ember azon, amikor a munkahelyen megmondom nekik hogy nem azért mentem oda hogy kapcsolatokat építsek?

A parasztok nem gyárban, hanem a földeken dolgoznak, bár ma már gazdáknak vagy mezőgazdasági munkásoknak hívják őket.Paraszt az, akinek a kapanyél lóg a szájából.

Sok jobbra érdemes ember dolgozik agyárban, aki értelmes, de jelenleg máshol nem kapott állást.Tehát lehetne normális ismerősöket találni itt is, de megértem a kérdezőt, mert mára annyira negatív hozzáállás alakult ki a munkahelyeken is, olyan mértékű a bunkóság és taposás, hogy akinek ebben már volt része, az egy életre megtanulja, hogy munkahelyen nem lehet barátságokat kötni.Ott mindenki csak rivális.

Én pl első 2 melóhelyemen teljes gőzzel próbáltam beilleszkedni, barátságos lenni mindenkivel és én naiv elhittem, hogy tényleg baráti kollektívában tölthetem majd az időm.Ezzel szemben az lett, hogy egy idő után próbáltak a fejemre nőni és a végén kifúrtak.Ennyit a munkahelyi barátkozásról.Legutóbbi munkahelyemen már óvatos voltam.Köszönésen, meg egy-két udvarias mondaton kívül pl"szép időnk van".Semmi mást nem szóltam senkihez, ha csak lehetett, minél messzebb tartózkodtam tőlük, pedig rendes, intelligens kollégák voltak, csak én nem voltam már a régi.Hiába, a rossz tapasztalat megteszi hatását.És

csodák csodája, itt nem is volt semmi problémám.Szépen kihúztam azt a pár hónapot amire szerződtettek minden fúrás nélkül, a magam csendességében.Legjobb volt, amit tehettem.