Hogy lehet erre helyesen reagálni?

Egy olyan cégnél dolgozom,amelyik híres arról,hogy bánik a kollégáival. Én nem tudom,hogy őket tréningezik-e erre a bánásmódra,de nálunk is ez van. Az egyik főnököm támadásainak vagyok állandóan kitéve,ahol ér,kötekszik,de ma nagyon elvetette a sulykot, megalázott. Természetesen fürdök minden nap,pont tegnap még hajat is mostam,frissen bementem,erre azt mondta nekem,hogy szoktál te fürdeni,büdöset érzek. Körülöttünk a soha ki nem mosott takarítórongyok voltak (mert hát minek azokat mosni),de én vagyok a büdös. Köpni-nyelni nem tudtam. Mondtam,hogy sértő a feltételezés is,és mentem volna a dolgomra,erre jön utánam,hogy álljál meg,ha hozzád beszélek,ide ápoltan kell jönni. Őszintén? Majdnem elsírtam magam. Ugyanez a nő máskor azt közölte velem,hogyha ő hozzám szól,csak annyit mondhatok,hogy igen,úgy van,mert egyszer olyan dologba kötött bele,ami fölösleges volt,a dolog hibátlanul el volt végezve. Hogy értsétek: mindegy,hogy a bal vagy a jobb kezemmel vakarom meg az orrom,az meg van vakarva,és nem viszket tovább. Ezt meg mertem mondani,hogy így is kész van,erre még feljebb valóknál beárult,és majdnem kirúgatott. Tőlem sokkal fiatalabb,mint jónéhány kolléga is,és amikor egyszer olyan fizikai munka volt,hogy nem a munkakörünkbe tartozott,de gyorsan el kellett végezni,engem rakott ki arra a munkára,mikor saját fülemmel hallottam,hogy az volt az utasítás,hogy 'rakjátok ki a fiatalabbakat'. A 18-20 évesek meg békésen ültek. És még rengeteg ilyen.

Visszatérve erre a szituációra,csak nem fogom neki azt mondani,hogy igen,úgy van,büdös vagyok? Szólni meg ugyebár,nem lehet mást,hát nem szóltam semmit,de az is felért egy beismerő vallomással. Porig vagyok alázva. Hogy nézzek a szemébe,nagyon szégyellem ezt az egész hülye helyzetet már.

30/N