Hogy lehet ilyenkor helyesen reagálni egy szórakozóhelyen?

Már nem gimibe járok, de még nem is egyetemre sajnos, hanem technikusira....így hétköznap nemsok lehetőségem van eljárni, ugyanis kötelező órára bejárni:S:)

Ígérem, megírom, hogy mi volt;)

Szóval az történt tegnap este, hogy sikerül totálisan felsülnöm:S:D

Összefutottam a sráccal az egyik kocsmában(igen, ilyen helyekre járok:) )és mivel élőben még nem beszéltünk csak gépen keresztül barátnőim rávettek és nagy nehezen odamentem hozzá köszönni stb.Persze ami ilyenkor szokott lenni teljes zavar a fejemben és gyomorgörcs, de végül is jól sült el mert leültem hozzájuk és beszélgettünk kötetlenül.Közben az egyik haverja folyamatosan célzásokat tett, mert nyilvánvaló volt, hogy nekem tetszik a srác...messziről mutogatott rám, hogy mennyire jó csaj vagyok, kínálgatta a telefonszámát, mikor megkérdeztem merre mennek ezután annyit mondott a haverja, hogy oda ahová én.persze ilyenkor jött belőlem a nevetés, mi mást is csináltam volna...a helyzet amúgy is vicces volt.Amíg ott ültem és a srác egy percre nem figyelt, valahogy feljött hogy akkor van e barátnője (azt gondoltam nincs, mivel nem olyan régen kérdeztem tőle és akkor még nem volt, plusz a srác nem olyan "minden héten más csajjal van" típus) ezért hidegzuhyanként ért, amikor mondta ez a bizonyos haver, hogy de van valakije.Először azt hittem kamu mivel már volt benne nemkevés pia...de végül kiderült, hogy igaz.És mikor a bizonyos srác szájából hallottam muszáj volt elhinnem.De ne tudjátok meg...a teljes megsemmisülés érzése csapott fejbe kb.Zavaromat nevetéssel próbáltam leplezni, de kívülről szívesen megnéztem volna az arcomat, mert biztosan látszódott, hogy azt kívántam bár megnyílna alattam a föld.És ha ez még nem lett volna elég a srác még megkérdezi, hogy haragszok e(nem haragszok rá, hiszen nem lenne jogos, sosem hitegetett vagy ilyesmi)..és ha enélkül nem lett volna a helyzet sz@r még hozzá is teszi, hogy elég kínos.Próbáltam mentegetni a helyzetet, de főleg magamat, hogy áá dehogyis mért lenne az blablabla...Dehogynem volt az...Legszívesebben a pad alá süllyedtem volna...utána még az asztaluknál maradtam egy ideig, mégse legyen annyira feltűnő hogy igazából mennyire villámcsapásként ért a dolog, de 10 perccel később szépen elköszöntem és elszivárogtam...

Úgyhogy az elmúlt egy év sorozatos falbaütközései után (hiszen ez csak 1 volt a sok közül) megfogadtam, hogy nem fogok senkinél se teperni,és újra hülyét csinálni magamból...

És ha épp jókedvemben leszek nyitok egy újabb kérdést "Mért van az, hogy a nyomik tapadnak az ember lányára de akiért odavagy le se toj?" :D