Miért ilyen kétszínűek, napraforgók az emberek a legtöbb munkahelyen?

Látom, ahogy mindenkit kibeszélnek. Ilyenkor eszembe jut, hogy biztos engem is. Van, hogy beszélnek valakiről, aztán belép az illető és csend lesz. Nekem ez olyan kellemetlen.

Azt látom, hogy mindenki csak köpköd, panaszkodik a másikra, morog. De miért? Miért nem törekszünk a barátságos létkör kialakítására, miért nem jó az embereknek ha mosolygósan mennek dolgozni, mintsem gyomorgörccsel?

Vannak emberek, akik pozitívabbak és kedvesebbek, de ők is mindig az erős felé húznak, látom, hogy hízelegnek a nagyszájú, morgós kollégának. Utálom ezt a színjátékot, ami a munkahelyeken zajlik.

Eleinte kinyitottam a számat, sajnos nem sokra mentem vele. A rosszindulatú kolléganőm állandóan kikezdett emiatt, és aztán beláttam, hogy újoncként jobb, ha inkább csöndben maradok, ez a taktika bevált, mert most már nem kötegszik velem. Viszont a másik kollégámmal igen, aki egy jó ember. Engem ez nagyon bánt. Nem védem meg, de nem is asszisztálok, mikor megy a panaszkodás. Meghallgatom őt, vagy másokat, de ilyenkor inkább nem is válaszolok, sőt ha többen beszélnek ki valakit, akkor inkább elkezdek serényen dolgozni, hogy ne kelljen ebben részt vennem.

Emberek! Miért csináljátok ezt? Miért nem foglalkoztok a saját munkátokkal, ahelyett, hogy a másokét fikázzátok? Miért nem szimpátia alapján barátkoztok a munkahelyen és miért erőfölény alapján? Miért divat a gyengét bántani és kiközösíteni, és miért az erőssel, unszimpatikus, rosszindulatú kollégával jóban lenni? Biztos megvan ennek a lélektana, de én nem értem. Persze én magamból indulok ki.

Minden vágyam egy saját cég alapítása és oda csakis becsületes, dolgos, jószívű embereket veszek fel. Kicsit gyermeteg álom belátom, mert már kihalóban van az ilyen embertípus. Vagy ha létezik is ilyen, ciki kimutatni a munkahelyen.

Amúgy mondom ezeket úgy, hogy az én munkahelyemen 150 ember dolgozik és mindenkit ismerek.