Miért ilyen kétszínűek, napraforgók az emberek a legtöbb munkahelyen?
Látom, ahogy mindenkit kibeszélnek. Ilyenkor eszembe jut, hogy biztos engem is. Van, hogy beszélnek valakiről, aztán belép az illető és csend lesz. Nekem ez olyan kellemetlen.
Azt látom, hogy mindenki csak köpköd, panaszkodik a másikra, morog. De miért? Miért nem törekszünk a barátságos létkör kialakítására, miért nem jó az embereknek ha mosolygósan mennek dolgozni, mintsem gyomorgörccsel?
Vannak emberek, akik pozitívabbak és kedvesebbek, de ők is mindig az erős felé húznak, látom, hogy hízelegnek a nagyszájú, morgós kollégának. Utálom ezt a színjátékot, ami a munkahelyeken zajlik.
Eleinte kinyitottam a számat, sajnos nem sokra mentem vele. A rosszindulatú kolléganőm állandóan kikezdett emiatt, és aztán beláttam, hogy újoncként jobb, ha inkább csöndben maradok, ez a taktika bevált, mert most már nem kötegszik velem. Viszont a másik kollégámmal igen, aki egy jó ember. Engem ez nagyon bánt. Nem védem meg, de nem is asszisztálok, mikor megy a panaszkodás. Meghallgatom őt, vagy másokat, de ilyenkor inkább nem is válaszolok, sőt ha többen beszélnek ki valakit, akkor inkább elkezdek serényen dolgozni, hogy ne kelljen ebben részt vennem.
Emberek! Miért csináljátok ezt? Miért nem foglalkoztok a saját munkátokkal, ahelyett, hogy a másokét fikázzátok? Miért nem szimpátia alapján barátkoztok a munkahelyen és miért erőfölény alapján? Miért divat a gyengét bántani és kiközösíteni, és miért az erőssel, unszimpatikus, rosszindulatú kollégával jóban lenni? Biztos megvan ennek a lélektana, de én nem értem. Persze én magamból indulok ki.
Minden vágyam egy saját cég alapítása és oda csakis becsületes, dolgos, jószívű embereket veszek fel. Kicsit gyermeteg álom belátom, mert már kihalóban van az ilyen embertípus. Vagy ha létezik is ilyen, ciki kimutatni a munkahelyen.
Amúgy mondom ezeket úgy, hogy az én munkahelyemen 150 ember dolgozik és mindenkit ismerek.
Az ember mindig ilyen volt. Olvass csak régi könyveket, Balzacot, Mikszáthot, ők nem ma éltek, és látszólag ők sem jószívű, dolgos, becsületes emberekkel voltak körülvéve.
Azért húznak az erős felé, mert akkor ők is erősnek fognak tűnni maguk és mások előtt is. Aki a gyengébbel barátkozik, azt saját magát is gyengének fogják tartani. Vannak persze igazán erős jellemű emberek, akiket mindez nem érdekel, de ők mindig nagyon kevesen voltak.
A másik munkájának kritizálása ugyanilyen: a mai, bizonytalan helyzetben, amikor bármikor jöhet egy csoportos leépítés, az embernek létszüksége, hogy bebizonyítsa, hogy ő nemcsak jó, hanem jobb is, mint a többi. És a lényeg nem az, hogy ez valóban így van-e, hanem hogy a vezetőség így látja-e.
Volt nálunk a munkahelyen egy igazán gonosz nő. Soha az életemben ilyen rosszindulattal nem találkoztam, mint nála. Mégis mindenki neki nyalt, a szülinapján nem fértek el az ajándékok az asztalán, senki nem mert ujjat húzni vele. Aztán amikor elment, és búcsúbulit szerveztek neki, 30 főre volt lefoglalva egy asztal egy szórakozóhelyen, és tudod, hányan mentek el a bulijára? Ketten. Hogy magába nézett-e tőle, nem tudom, nem találkoztunk ezóta.
A főnökség hibája ,mert ha tényleg munka folyna ott és lennének követelmények,számonkérés ,akkor nem érne rá senki pletykálni meg áskálódni,hanem kidolgoznák a munkaidő minden percét. De ha a főnök is xarik bele az egészbe vagy ugyanilyen áskálódó rosszindulatú fazon akkor nem lehet sok jót várni, lépni kell tovább.
A miértekre az a válasz, ha a főgetszik mellé állsz akkor ezzel megelőzöd azt hogy téged baxogassanak. Ha te baxogatsz mást akkor ezzel is ugyanezt előzöd meg.
bizonyára fiatal vagy még, és újként hat ez a dolog.
nos, a legjobb tanács amit adhatok, hogy ne haverkodj senkivel, inkább csak figyeld őket. ha beszélgetni próbálnak, akkor elég néhány semmitmondó válasz, mert ha kitárulkozol, akkor ki leszel beszélve.
nekem mondjuk normálisak a kollégáim, de megtartom a 3 lépés távolságot. ha a főnökség próbál velünk kitolni, akkor arra ott a szakszervezet, tagja vagyok, elmondom az ötleteimet, véleményemet.
legtöbbször a saját dolgommal törődök, és végzem a munkám. olyan még nem volt hogy valaki belém kötött volna, mert tuti elküldöm jó messzire.
Szeretnék jelentkezni a cégedbe!:D
Nekem is az a véleményem, hogy a munkahelyre dolgozni járjunk. Minek az erőltetett jópofizás?! Karácsonykor is hasznavehetetlen mütyürök cserélgetése az agyamra ment pl.
Szia! Én soha nem engedtem senkit közel magamhoz a munkahelyemen, így legalább nem a valóságot beszélték ki a hátam mögött, csak amit ők kitaláltak. Aztán nemrég "összebarátkoztam" az egyik frissen érkezett beosztottammal, túl szép volt, hogy igaz legyen. Majd 3 hónap elteltével eszembe juttatta, miért is nem barátkoztam senkivel a munkahelyen... Sajnálom én is, hogy már csak ilyen emberek léteznek, de valahol abban bízom, hogy a Sorstól mindenki megkapja, amit ő adott valaha is másoknak.
A kérdésre a válasz: érdekből. Oda húz, ahol érdeke van, mert akkor esetleg magasabb pozícióba kerül, többet visz haza, kevesebbet kell melóznia vagy könnyebb munkát kap, stb. Mert fontos neki, hogy ne szekálják a munkatársak, így az erősebbekhez húz. Mert fontos neki, hogy főnök előtt olyannak tűnjön, amilyennek a főnök látni akarja.
A saját életemet nehezítem meg azzal, hogy nem tudok ilyen lenni, de minden nap nyugodt és tiszta lelkiismerettel nézek tükörbe. A főnököm egyszer azt mondta, elvárja, hogy akkor is mosolyogjak rá, amikor épp mást gondolok. Ezt azóta is várhatja (mindhiába), de talán pont az őszinteségem az oka, hogy megbízik bennem. Szóval nem feltétlenül jár jobban, aki kétszínű napraforgó. A munkatársakkal meg nem kell foglalkozni, főleg, ha a pozíciódra pályáznak.
Még most végeztem szeptemberben suliba de ott ugyan ez ment! Volt egy bunkó tanárom akit csak a mások életével foglalkozik! Osztálytársam úgy benyalta magát hogy folyton csak jó jegyeket kapott! Tanárnő sose csesztette én nem nyaliztam sose és folyton támadtak engem az osztálytársak!
És mikor osztálytársamnak beszoltam hogy minek foglalkozol másik életével ö ezt válaszolta "mindenki foglalkozzik a másik életével" gratulálok! Persze én nem fogok változni!
Én nem ismerlek téged mint kérdező de már büszke vagyok rád hogy olyan vagy mint én! :) Sajnos az emberek gerinctelenek , én is csak munkába akarok bejárni és dolgozni! Aki meg pletykál hát mit mondjak nem jutott el a megvilágosodás magasabb szintjére! Engem nem érdekelt sose másik élete! Én csak a saját életem és aki nekem számit annak segítettem! Sajnos nem tudod őket megváltozatni, én még csak 21 éves vagyok de már eljútotam életem ezen szintjére! De van aki sose éri el ezt a szintet! Szóval Remélem lesznek még olyanok akik nem mások életével foglalkoznak! Remélem választ kaptál a kérdésedre űdv! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!