Ha ronda vagyok sose lesz munkám?

Rosszból indulsz ki. Egyrészt, a megfogalmazásoddal, hogy "ronda vagyok" elhiteted magaddal, hogy nem vagy szép. Másrészt, nem a szépség az, ami egy átlagos munkában fontos. Nyilván nem a modell, tévébemondó, vagy hasonló munkákra gondolok, de ezeken kívül van ezer másik.

Elég negatívan tetted fel a kérdést, negatívan állsz hozzá. Bízz magadban, a tudásodban, dolgozz meg a munkádért. És ne azt nézd, hogy másokhoz képest mennyire vagy szép. A természetes szépség a legjobb, ami pedig a boldogságból fakad.

Hajrá! :)

Nagyon sajnállak, hogy ennyire nincs önbizalmad!

Nincsen ronda nő, sem férfi! Mindenkinek más az ízlése.

Munkát biztos, hogy találsz, a végzettség, a hozzáértés,

még ha betanított munkára tudsz elhelyezkedni akkor sem azért mert, te rondának hiszed magad. A lehetőségeidhez mérten, legyén csinos, ápolt, és egy kis smink sem árt!

Egyrészt tényleg van valami az önértékeléseddel...

Másrészt mégis milyen munkára gondolsz?

Nem is értem a logikádat!

A legtöbb munkánál nem különösebben a kinézeten áll vagy bukik a dolog.

Te tuti valami speckó területen belül gondolkozol csakis, vagy totál el vagy tévedve...

Szakácsnál, programozónál, mozdonyvezetőnél, villamosmérnöknél, bankigazgatónál, cukrásznál stb. kapásból mindegy a kinézet, alapvető ápoltságot várnak el, de az természetes.

A komolyabb pozícióknál, munkáknál tipikusan legkevésbé sem számít, hogy az illető mennyire 'szép'.

Szia!

Vannak ismerőseim, akik a mai kor szépségideáljának egyáltalán nem felelnek meg és mégis van munkájuk! Remélem, ez jó hír Neked! Millió helyen látok olyan embert, akinek nem tökéletes az arca és az alakja (nem akarom azt írni, hogy rondák, az elég durva kifejezés) és igen, van munkájuk, szóval nyugi.

Próbálj meg egy olyan munkát keresni magadnak, amit szeretsz csinálni.

De szerintem nem is csak az a kérdés, hogy lesz-e munkád, hanem az, hogy ilyen nyomott hangulatban szeretnéd-e eltölteni az életedet?

"A szépség relatív" - ezzel a gondolattal egyetértek én is.

A kérdésed kapcsán az merül fel, hogy te rondának gondolod magadat vagy a környezetedtől kaptál ilyen irányú visszajelzést. Ez mind ítélet, ítélkezés, előítélet.

Nagyon fontos az, hogy te hogyan állsz magadhoz. Jó lenne, ha meg tudnád becsülni magadat és nem mások mércéjével mérnél.

A filmekben szereplő színésznők sem úgy néznek ki ám a való életben, mint a filmvásznon, vigyázz, nehogy abba a csapdába ess, hogy ahhoz a szépségideálhoz méred magadat, ami teljesen hamis, művi, mesterkélt, mesterséges!

Nézz meg olyan képeket, ahol a színészek, színésznők, ismert emberkék smink nélkül láthatók! Elég tanulságos fotókat lehet találni.

Nem éri meg azon forgatnod magadat, hogy hogyan nézel ki. Egyrészt biztos, hogy sokkal jobban nézel ki, mint ahogyan most érzed magadat, illetve, ahogyan megítéled magadat/külsődet, másrészt nem lenne jó, ha azzal töltenéd az életedet, hogy forgatod magadat - ugye?

Munkám során elég sok hátrányos helyzetű emberrel találkoztam, például komoly fogyatékossággal élőkkel és rajtuk is látom azt, hogy az önmagukhoz való hozzáállás mennyire fontos. Hasonló fizikai adottságokkal nagyon is különbözőképpen lehet élni akkor, ha önbizalomhiánya vagy önbizalma van az embernek. Ez nem a külsőn múlik.

Nagyon sok olyan ember van, aki mások szerint nem szép, nem is helyes, például X. Y. másoknak nem tetszik, de nekem igen. Akkor ő most szép vagy nem?

Smink, hajfesték, körömlakk, stb. nélküli életet élek, optimálisnak tartom, ha őszinte vagyok magammal, minek fednék el bármit is - és kiemelésre sincs szükségem.

Azt hallottam, hogy Marilyn Monroe-nak először azt mondta valaki, hogy felejtse el azt a pályát örökre, aztán amolyan "szexistennő" lett. Főként az önbizalma miatt.

Benned is van szerethető, de neked kéne tudnod önmagadat szeretni.

A szépség egyáltalán nem szubjektív, hanem objektív. Ez szopó, mert én se vagyok valami szép, de hát ez van. Szerencsére van jó munkám.

Az, hogy a szépség előny vagy hátrány, az helyettől függ. Általában a jobb megjelenésűek könnyebben kapják meg még azokat az állásokat is, amelyeknek a végzéséhez nem kell jó megjelenés, mert az állást nem a munkavégzés alapján kapja meg az ember, hanem az állásinterjún való szereplés alapján, ott meg jól jön a jó megjelenés. Szerinted titkárnőnek egy 40 év tapasztalattal rendelkező veteránt vagy egy nagy mellű 25 éves szőkét fognak felvenni? És melyik végzi jobban a munkát?

A külső számít minden állás megszerzésében, de sajnos ahogy a hierarchiában feljebb haladunk, egyre inkább CSAK az számít.

Hátrány akkor lehet a jó külső, ha az interjúztatót féltékennyé teszi. A HR-es csajok zsákszámra szokták kiszórni a náluk csinosabb álláskereső hölgyek önéletrajzait, nehogy csorbuljon a népszerűségük...

"Szerinted titkárnőnek egy 40 év tapasztalattal rendelkező veteránt vagy egy nagy mellű 25 éves szőkét fognak felvenni? És melyik végzi jobban a munkát?"

Itt azért szerintem el vagy tévedve, komolyabb helyeken, komolyabb ügyvédi irodáknál, egyetemeken éppen hogy a tudást nézik, mert nagyon nagy felelősség hárul a titkárnőre. Mondom komolyabb helyekre, ha digi-dugira kell, meg kávét főzni, az más...

"A külső számít minden állás megszerzésében, de sajnos ahogy a hierarchiában feljebb haladunk, egyre inkább CSAK az számít."

Ugye tudod, hogy ez is szamárság ebben a formában?

Sok helyen számít a külső, de mondjuk a nagyon magas pozícióknál éppen egyáltalán nem, tehát inkább fordítva van, az alacsony beosztásoknál számít.

Tanszékvezetők, vezérigazgatók, vállalat elnökök, magasabb rangú bank tisztviselők, karmesterek, színház igazgatók, mit tudom én, lehetne folytatni... szerinted mind szép emberek? Finoman szólva nem...