Lehet hogy akik nem dolgoznak, azok nem is akarnak dolgozni?

Lehet hogy vannak, de sokkal többen vannak olyanok, akik dolgoznának, ha lenne munkahely.

Privatizációról, munkanélküliségről, a munkaügyi statisztika kozmetikázásáról közmunkával, hallottál-e már?!

igen, van ilyen biztos, de messze nem szabad általánosítani, ez egy nagyon sok összetevős kérdés.

sztem alapból nyilván senkinek se jó se a munkanélküliség se a pénznélküliség, csak aztán jönnek a nagyon változatos egyedi életkörülmények ... (azt most ráadásul hagyjuk is, hogy filozófiai kérdés ebben az országban a "dolgozás", és mondok is rá neked egy példát: volt egy ismerősöm, aki "mást se csinált", csak egész nap a gép előtt ült, mert neten tőzsdézett, és ugye a rokonság szerint ő volt a semmirekellő, mihaszna stb, csak azt az apróságot felejtették el, hogy a legtöbb pénzt mégis ő vitte haza, és neki köszönhette az egész család az anyagi biztonságot.

Na most akkor megkérdezném, hogy is van ez? el kéne mennie 8 órába, 3 műszakba, csak hogy mások előtt "becsületes, rendes, dolgos" embernek tűnjön? és ezzel együtt radikálisan csökkenne az egész család életszínvonala? tényleg ezt kéne tennie? elhiszed, hogy rögtön észhez térnének, amint a saját bőrükön éreznék az életszínvonal-csökkenést?)

Ezért írtam azt, hogy a "munka" igazából sok esetben filozófiai kérdés, én inkább a "pénzkeresés" kifejezést használnám, az sokkal hetytállóbb.

Hát bizony lehet, hogy van köztük valódi áldozat is.

1996-ban volt utóljára munkahelyem. Akkor megszűnt a munkaviszonyom, munkanélküli lettem, majd két hét után kiderült, hogy terhes vagyok, így a szülésig munkanélkülin voltam. Mikor a lányom három éves és egy hónapos lett, megszületett a második lányom, majd újabb 3,5 múlva a fiam (2003-ban). Gyes után főállású anya lettem 2011. decemberéig. Azóta semmiféle ellátást nem kapok. Keresek munkát, de kicsit sem könnyű. A leendő munkaadókra elrettentően hat, hogy elmúltam negyven éves, van három csemetém (bár már a kicsi sem kicsi) és, hogy régen dolgoztam utoljára.

Senkit nem érdekel, milyen munkavállaló lennék valójában.

Igy van nem szabad általánositani

én is mentem volna egy csokigyárba de a párom lebeszélt hogy inkább keresgéljek tovább mert nem a legjobb környéken van .

Egyébként így van.A munkáltatóknak már semmi sem elég jó!Teljesen abszurd elvárásaik vannak, a fe ne sem tud nekik megfelelni.Ha csak szakmunkás vagy, az nem elég, ha diplomás vagy, akkor meg már túlképzett vagy.A fiatalnak nincs elég tapasztalata, akinek viszont van tapasztalata, az már nem elég fiatal.Ha nő az illető, duplán baj, mert még ne adj Isten, szülni támadna kedve!Magas elvárások, szánalmas éhbérért.Vastagbőr...

A reklám bezzeg mindenhol megvan, hogy szuper cég, szuper fizetéssel, csak miután felvettek, akkor koppansz, hogy nem úgy van az, ahogyan hirdették!

Akkor mégis mi a fa szt csináljon az ember?!Ha alacsony a végzettségem, nem kellek sehova, de ha tanulok, akkor sem biztos, hogy jobb lesz, mert elküldenek azzal, hogy túlképzett vagyok.Sza.r munkáltatókat termelt ki egy sza.r rendszer, csak a protekciós sógor-koma az kell nekik, azt felveszik nulla végzettséggel is!Aztán lehet csodálkozni, miért pocsék a magyar minőség és miért tart itt az ország, na meg hogy miért dolgoznak kevesen?Talán mert a legtöbbnek nincs protekciója, azért!

Úgy bírom ezt, hogy az embernek van szakmája, vagy diplomája, de jobb híján takarítónak, betanított munkásnak, árufeltöltőnek jelentkezik, mégsem veszik fel, sőt nyáron még napszámba sem, mert mindenki a megszokott, jól ismert, állandó embereit alkalmazza, erre jön valami okostóni és beszól, hogy azért nincs munkád, mert válogatsz. :D

Sokszor a külföld az egyetlen lehetőség, de az is kockázatos.