Első munkahely, stressz, elveszettség. Hogyan éltétek
túl az első napokat?! Nekem nagyon nehéz és
nagyon-nagyon el vagyok keseredve
Figyelt kérdés
Kezdő vagyok a szakmámban, első munkahelyemen dolgozom, két hete. Nem, vagy csak kevés információt kapok az iroda működéséről, igazából teljesen magamra vagyok hagyva. Elrontottam valamit, rossz címre postáztam egy fontos iratot. Ott észrevették és átküldték a megfelelő helyre, viszont írtak a főnökömnek az esetről. Nagyon csúnyán üvöltözött velem. Már félek holnap bemenni is. Nem vagyok ügyetlen, egyetemi végzettségem van, több nyelven beszélek, de úgy érzem itt napról napra egyre bénább leszek. Már akkor is félek, ha alá kell írnom valamit, hogy elrontom. Olyan hülyeségeket csinálok, hogy pl. ma 2014 el dátumoztam a mai napot. Nagyon nagy nyomás alatt érzem magam, ami miatt egyre rosszabbul teljesítek, egyre idegesebbek rám az irodában, mindenki türelmetlen és ideges mindig. Abban reménykedtem, hogy pályakezdőként legalább egy darabig kapni fogok egy mentort, legalábbis ez a program aminek keretében most dolgozom, a kulturális közfoglalkoztatásban ezt ígérték.
Szinte teljesen ugyan ebben a helyzetben vagyok, kivéve azt a dolgot, hogy velem eddig hibák ellenére is kedvesek voltak, de annyira stresszelek ha utólag rájöttem, hogy valamit rosszul csináltam konkrétan rosszul vagyok az idegességtől. Sokkal rosszabb rágörcsölni a dolgokra, minél görcsösebben próbálsz megfelelni, annál hamarabb vétesz valami hibát, de így nem könnyű, hogy téged le is csesznek miatta. Együtt érzek és drukkolok!! jó tudni, hogy nem csak én szenvedek ezzel ennyire.:)
2013. dec. 16. 18:34
Hasznos számodra ez a válasz?
2/13 anonim válasza:
Mondjuk az valóban gáz, ha egyetemi végzettséggel rossz dátum, rossz postai cím, stb. stb. hibákat ejtesz. Ez alapjaiban a nem figyelés, a másra koncentrálás tipikus jele = máshol jár az eszed, nem a munkán.
Legyen egy db papír a kezed ügyében, amikor a főnök kiosztja a munkát, a lényeget rögtön címszavakban lejegyzeteled, és akkor ha kell van egy mankód. Én is csináltam ezt egy darabig, míg a főnököm azt nem mondta, hogy mostmár eljött az idő, és illik megjegyezni fejben, hogy ő miket mond. De első időkben bár látta, hogy jegyzetelek mint az őrült, nem tette szóvá. Próbáld meg te is, másrészt inkább 3x kérdezz, mint 1x elbaltázz valamit!
2013. dec. 16. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
3/13 A kérdező kommentje:
Ez a legrosszabb, hogy kérdeznék, de a kollégám, akitől kérdezhetnék és aki már rég a szakmában dolgozik, mindig nyakig ül a munkában, nem szereti ha kérdezek, mindig ingerült és ideges.
Eredetileg jól címeztem a leveleket, de kimaradt a borítékból az iktató (nem tudtam, hogy kell ilyen, kollégám megnézte azt mondta mehet a postára, persze utólag letagadta). Vissza kellett hozatni a postáról a leveleket, ami nem kis bonyodalommal járt, közben le lettem szidva, nagyon. Utána újra kelett címeznem a levelet, de alig láttam a könnyeimtől, így ronthattam el. Ami szerintem is ultra gáz. Az a vicc, hogy mi is kapunk naponta rosszul címzett leveleket, továbbküldöm egy kísérőlevéllel és ennyi, Soha nem jutna eszembe a másik megyében dolgozó kolléga főnökénél árulkodni emiatt. Remélem túlélem a holnapot, gondolom reggel lesz egy kis "elbeszélgetés" velem.
2013. dec. 16. 18:56
4/13 anonim válasza:
Sajnálom, tényleg ciki amiket csináltál, de előfordul mindenkivel hogy hibázik főleg ha nagy a nyomás rajta. Én pár hónapja dolgozom az új munkahelyemen, hibázni eddig nem hibáztam, de a mai napig stresszesen járok be, mert némelyik kedves kollégám mindig tesz arról hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Pl. most szabadságon vagyok, tanulás miatt évvégére tettem a szabadnapjaimat és természetesen ilyenkor mennek panaszkodni a kedves kollégák h elvan maradva a munka. Meg hogy miért nem vettem ki a szabadnapjaimat máskor. Nekem az első hónapom volt mikor bénáztam, de akkor is minden embert megmozgattam és vagy 2-3 embertől megkérdeztem h egyáltalán jó-e amit csinálok, hogy nehogy rossz legyen bármi is. Inkább mentem mindenkihez, valaki biztos tud neked is segíteni. Én is egyedül voltam, sőt most is magamra vagyok utalva annyi különbséggel h már nem kérdezek senkit, hanem teszem a dolgom.
2013. dec. 16. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
5/13 anonim válasza:
Mintha csak magamat hallanám. Én a héten kezdtem, és az ég világon senki nem segít. Leültettek első nap, és találjam ki, mi a dolgom. Olyanról, hogy betanítás még csak hírből sem hallottak. Nekem ráadásul ügyfeleznem kell, és mivel semmit nem tudok az egészről még előttük is én égek, mert nem tudok segíteni. Kérdeznék én, de azt sem tudom, mit, mivel annyira nem látom át az egészet. Ha mégis kérdezek, folyton az a válasz, hogy ők sem tudják. Már az Internetet bújom, hogy azzal tisztában legyek, egyáltalán mi a munkaköröm. Mikor ezt jeleztem a főnöknek, közölte, hogy az egyik kollégám is úgy jött ide, hogy magától kellett rájönnie mindenre. Elég szégyen... Nem azt kérem, hogy egy hónapig üljön mellettem valaki, de nem igaz, hogy egy fél napot nem tudnak rám szánni. És igen, ezen a héten még én sem aludtam egy percet sem, mert olyan gyomorgörcsöm van. Kitartást neked! Én is megpróbálom nem lógatni az orrom, és mindketten csak reménykedhetünk, hogy idővel majd jobb lesz.
2013. dec. 20. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
6/13 anonim válasza:
Elég szomorú hogy ez van, évekkel ezelőtt szokás volt a munkahelyeken hogy az idősebbek felkarolták a fiatalabbat/tapasztalatlant, nem pedig hagyták a sz.rban vagy eltaposták... szégyen....
2013. dec. 20. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
7/13 A kérdező kommentje:
Időközben felvettek egy újabb kollégát is, aki ugyanabban a helyzetben találta magát mint én. Egy napig bírta, a nap végén hatalmas patáliát csapott amiért nem kap útmutatást és fel is mondott. Mondjuk ő gázabb volt, mint én, mert épp jött egy új belépő és azt se tudta milyen iratokat kell elkérni tőle, hogyan kell elkészíteni a felvételi lapot. Szabadságot se tudott számolni, totál beégett az egyik alkalmazott előtt. Nem is értem az ilyennek, hogy adtak oklevelet. Valami TB ügyintéző-bérszámfejtő OKJ papírja volt, amit ráadásul most szerzett, még friss volt a "tanult" anyagja.
Én még bírom, igyekszem magamtól információt gyűjteni, a meglévő anyagokat átnézem, az alapján próbálok rájönni dolgokra. A tegnap is kaptam egy komoly feladatot, amit sikerül megoldani, de most kaptam az igazgatótól útmutatást. Az illetményszámfejtő programmal is kísérletezek, persze nem kattintok az adatmentés gombra. De volt már feladat amit megtudtam csinálni a programban. Mivel ez egy olyan program, amit a közigazgatásban használnak nem találok sehol hozzá leírást, útmutatót. Nem tud erről valaki valamit? A KIR3 programról van szó. A súgó menüt lementettem ez alapján készítek magamnak egy használati útmutatót.
2013. dec. 21. 11:07
8/13 anonim válasza:
Ne haragudj, de biztos, hogy ilyen környezetben akarsz te dolgozni? Megértem, hogy örülsz, hogy pályakezdőként álláshoz jutottál, mert ez nagyon jó dolog, de mondjuk a céged is adhatna magára annyit, hogy felkarolja az újakat és hangsúlyt fektet a mentorálásra. Az én főnökömnek lesülne a képéről a bőr, ha valamelyik régi kolléga nem segítene az újnak, legyen akár fiatal pályakezdő, akár idősebb munkavállaló. Mi is ügyfelezünk és épp ezért a főnököm ki is jelölt mentort a cégnél erre az esetre az én és az egyik kolléganőm személyében. Nálunk az az elv, hogy nem ciki megkérdezni ugyanazt akár háromszor sem. Nem tudom, miféle rend szerint folynak nálatok a dolgok, de ez nem európai színvonal, bocsi. Hibáztál, tévedtél, de ha szakmailag, emberileg jó főnököd lenne, akkor tudhatná, hogy ez legalább annyira az ő felelőssége is. Nagyon rossz helyen vagy, ennyi a lényeg.
2014. jan. 6. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
9/13 A kérdező kommentje:
Nem akarok ilyen környezetben dolgozni, de csak hosszú idő után sikerült elhelyezkednem, ne akarok megint munkanélküli lenni. Bent nem javul a helyzet, mármint a kolléganőm részéről Bár most már egy hónap után kezdek belejönni a dolgokba, ő nagyon elutasító, lekezelő és állandóan irritált. Közben volt egy beszélgetésünk és kiderült, hogy tart tőlem, pontosabban attól, hogy párhuzamot vonhatnak köztünk. Ezt így kerek perec kijelentette. Később próbált akadályozni a munkámban, fenyegetett is, akkor eldöntöttem, hogy felmondok. Be is jelentettem a főnöknek, de ő közben lebeszélt. De legalább elbeszélgettünk hármasban, persze a kolléganőm a főnök előtt tagadott mindent. Kérésemre, a főnök előtt megígérte, hogy emberi módon fog kommunikálni velem és megadja azt a tiszteletet amit megillik adni egy embernek úgy alapjáraton is. Gondolom frusztrálja, hogy míg nekem egyetemi végzettségem van, neki csak középfokúja, pedig én aztán nem tettem ezt szóvá neki soha, sőt minden tiszteletem a szakmai tapasztalata iránt. Mindezek ellenére elkezdtem ezerrel másik munkahelyet keresni. Nem hiszem, hogy itt valami változni fog :(.
2014. jan. 11. 17:06
10/13 anonim válasza:
Sajnos ez teljesen reális a mai helyzetben. Én 2 éve kezdtem dolgozni, szerencsém volt (2 napos betanítással), de az évfolyam - sulitársak is inkább úgy járnak, mint te. Volt akit egy év alatt 3 helyről is elküldtek a próbaidő végén, meg ilyenek!
Remélem, megtalálod a helyed az ország elhagyása nélkül is!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: