Filozófiai szempontból ti hogy álltok a munkahelyhez?
Fontos, hogy ne gazdasági szempontot írjatok, tudom enni kell, működnie a gazdaságnak, valamiből meg kell élni stb.
De miért érzem úgy, hogy a munkahelyen töltött idő, elvesztegetett? Pazarlom itt az értékes órákat az életemből, mikor csak egy van belőle, és én ezt az egyet boldogan szeretném élni.
Munka mellett nekem már nincs energiám szórakozni, még a szerelmeskedéshez is erőfeszítés kell, pedig ezzel sose volt bajom.
A 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozással se lenne bajom, ha nem szívna ki annyira ez az egész, hogy inkább alszok szórakozás helyett.
Egy örök mókuskerék az egész, és elszörnyedek mikor belegondolok, hogy ez így lesz 65 éves koromig, amikor meg nem időm hanem energiám nem lesz semmire, és a fiatalságom elszállt.
Az elosztást sem tartom logikusnak. Nem vagyok annak a híve, hogy mindenkinek egyenlően kellene kapnia, de szerintem szörnyű, hogy ekkora különbségek vannak. Minek is hívják.. azt hiszem gazdasági ollónak, de nem tuti. Itt van csóró, egész nap güriző hullafáradt munkásember, aki tényleg megdolgozik a pénzéért, bár értelmetlennek találja így az életet, mert nem él, csak vegetál, és ott a másik véglet, a semmit nem dolgozó gazdag, aki esetlegesen dönt az első verzió életéről. Utálom amúgy az egészet, és tudom az alja, nehéz munkát is el kell valakinek végezni hiszen akkor nem működnének a dolgok, meg senki nem álmodik arról, hogy ő kukás/wc-s néni/szennyvizes lesz, de valakinek meg kell csinálni. És nem csak magamat sajnálom, hanem mindenkit akinek ilyen sz.r melója van.
Ilyenkor mindig jönnek azok akik azt mondják "nem hogy tanultál volna" bla bla bla. De ha mindenkinek ezt mondják, ki fogja feltakarítani a mocskukat, ki fogja kivinni a kajájukat, ki fogja átvenni a mozijegyüket? Valakinek ezt is kell csinálni, és ettől nem lesz kevesebb ember. Csak rosszul fizetett, lenézett.
Én nem akarok ingyenélni, vagy élősködni a társadalmon, de érzem, hogy valami nagyon nem oké a rendszerben. Mi a véleményetek? (Igen, idealista vagyok :( már sokan mondták.)
Köszi a válaszokat (közben meló volt).
Érdekeseket írtatok. Az önellátó közösség nekem is eszembe jutott.
Közben az elgondolkoztam még azon, a kommenteket olvasva...
Van bennem olyan érzés, hogy a fiatalabb generációk már talpraesettebbek lesznek, öntudatosabbak és kevésbé kihasználhatók.Talán ügyesebben fognak élni másfajta lehetőségekkel és a "kizsákmányoló, mókuskerék melóhelyek" lassan háttérbe szorulnak.Persze ennek még nagyon az elején vagyunk, de úgy gondolom, volna igény a változásra.A jelenlegi rendszer kezd fáradni.
Bármilyen önellátó vagy vállalkozói forma számomra legalábbis vonzóbb, mint az alkalmazotti viszony.Sajnos ezt nem nagyon támogatják, bármennyire is próbálják azt a látszatot kelteni.(Példa: a vállalkozó, ha felhagy a vállalkozással, nem tudja tovább csinálni, akkor még munkanélküli segélyre sem lesz jogosult, elesik bizonyos támogatásoktól) .
Másik probléma, hogy a lelki, spirituális oldallal itt nem szokás kellőképp foglalkozni, ez is rásegít, hogy sokan "géppé" válnak.Ez kellene, hogy első helyen álljon pedig és valahol azután a munka.Mert aki lelkileg fel van töltve és a fizikai egészségével is jut ideje foglalkozni, a jobb a munkában is és persze az élet minden területén könnyebben megy annak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!