Filozófiai szempontból ti hogy álltok a munkahelyhez?
Fontos, hogy ne gazdasági szempontot írjatok, tudom enni kell, működnie a gazdaságnak, valamiből meg kell élni stb.
De miért érzem úgy, hogy a munkahelyen töltött idő, elvesztegetett? Pazarlom itt az értékes órákat az életemből, mikor csak egy van belőle, és én ezt az egyet boldogan szeretném élni.
Munka mellett nekem már nincs energiám szórakozni, még a szerelmeskedéshez is erőfeszítés kell, pedig ezzel sose volt bajom.
A 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozással se lenne bajom, ha nem szívna ki annyira ez az egész, hogy inkább alszok szórakozás helyett.
Egy örök mókuskerék az egész, és elszörnyedek mikor belegondolok, hogy ez így lesz 65 éves koromig, amikor meg nem időm hanem energiám nem lesz semmire, és a fiatalságom elszállt.
Az elosztást sem tartom logikusnak. Nem vagyok annak a híve, hogy mindenkinek egyenlően kellene kapnia, de szerintem szörnyű, hogy ekkora különbségek vannak. Minek is hívják.. azt hiszem gazdasági ollónak, de nem tuti. Itt van csóró, egész nap güriző hullafáradt munkásember, aki tényleg megdolgozik a pénzéért, bár értelmetlennek találja így az életet, mert nem él, csak vegetál, és ott a másik véglet, a semmit nem dolgozó gazdag, aki esetlegesen dönt az első verzió életéről. Utálom amúgy az egészet, és tudom az alja, nehéz munkát is el kell valakinek végezni hiszen akkor nem működnének a dolgok, meg senki nem álmodik arról, hogy ő kukás/wc-s néni/szennyvizes lesz, de valakinek meg kell csinálni. És nem csak magamat sajnálom, hanem mindenkit akinek ilyen sz.r melója van.
Ilyenkor mindig jönnek azok akik azt mondják "nem hogy tanultál volna" bla bla bla. De ha mindenkinek ezt mondják, ki fogja feltakarítani a mocskukat, ki fogja kivinni a kajájukat, ki fogja átvenni a mozijegyüket? Valakinek ezt is kell csinálni, és ettől nem lesz kevesebb ember. Csak rosszul fizetett, lenézett.
Én nem akarok ingyenélni, vagy élősködni a társadalmon, de érzem, hogy valami nagyon nem oké a rendszerben. Mi a véleményetek? (Igen, idealista vagyok :( már sokan mondták.)
válasza:Nem idealista vagy, hanem (végre)normálisan gondolkodó ember!Bárcsak mindenki így gondolná!Tudod, én idegrohamot kapok a munka hőseitől, akik birka módjára csak azt tudják bégetni, hogy "dóóógozni kell!"A továbbiakon véletlenül sem filozofálnak el, hanem automata módjára élik "életüket".
Nagyon egyetértek veled abban, amit írtál, szóról szóra igaz.Először is azt mondanám, a legnagyobb baj nem is a munkával van, hiszen hasznos dolgot csinálsz és kapsz érte valamit, hanem az idő és pénz aránnyal a legtöbb esetben.
Hogy a befeketetett idő és energia nincs arányosan megfizetve!Így jogosan érzi az ember elpazarolt időnek és bárhogy is van, bizony a 8 óra mindenképpen sok.Akkor már jobb lenne, ha ugyanennyi pénzért 4 órát kellene dolgozni.Akkor reálisabb kategóriába ugrana a fizetés és jutna idő munkán kívül más fontos dolgokra is.
Az ember reggel felkel,nincs ideje semmire, mert rohan, estefelé hazajön, akkor már nincs ideje.Télen még rosszabb, mert az ember még a napot sem látja sötétbe megy, sötétben ér haza.Tulajdon képpen nem azért dolgozunk, hogy (jól)éljünk, hanem azért élünk, hogy dolgozzunk.Úgy gondolom, nincs egyetlen cégnek, munkáltatónak sem joga ahhoz, hogy elvegye az ember idejét, életét.Csak a sok birka hagyja.
A fene nagy emancipációnak is csak annyi volt a"haszna" hogy most már a nő is kötelességszerűen robotolhat, a gyerekre családra meg senkinek nincs ideje.Széthullanak a családok, elhülyülnek a gyerekek.A gazdag vezetők meg élik világukat más munkáján.
Jó megoldás lehet, ha olyan munkát keresel, amit szeretsz is, amit örömmel végeznél, akkor talán kevésbé éreznéd elfecsérelt időnek.
A tanulás sem biztos.Vannak szép számmal diplomás közmunkások is...
Akkor jól érzem, hogy valami nincs rendben, legalább nem vagyunk egyedül a párommal (mert neki is hasonló gondolatai vannak).
Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy a munka ad értelmet az életének az elfogadható, abban az esetben ha TÉNYLEG hasznosat csinál.
Mármint a világ, a nagy egész számára hasznosat. És eddig szerintem elvétve akad olyan ember, akinek tényleg hasznos a munkája. Olyanokra gondolok, hogy: tanárok, rendes orvosok, ápolók, szociális munkások, szülésznők, 1-2 feltaláló, aki értelmeset alkot, művészek. Jó a művészet más kategória, de szerintem kell az is. Az a léleknek kell.
Most én itt elművészkednék szívesen itthon, ha már grafikusnak tanultam, csak abbahagytam mert nem lehet belőle megélni. Szomorú.
Elcseszettnek érzek mindent, és megmondom őszintén boldogabbnak láttam egy dokumentumfilmben egy Afrikai bennszülött kultúrát. Nem arra gondolok, akik műanyag palackból készített cipőt hordanak, és próbálnak a "civilizált világra" hasonlítani, hanem akik ilyen vörös anyaggal festik ki magukat és kecsketartásból éltek.
Rohanás az egész élet, de mire fel rohanunk? Hogy elszaladjunk a fiatalságunk mellett? Én szeretnék egyszer gyereket és családot, és OTTHONT így csupa nagybetűkkel.
válasza: válasza:Nyilván itt is szívesebben végezne az ember pl takarítói munkát, és megbecsülné a melóját, ha a dolgozót magát is megbecsülnék cserébe.Mind emberileg, mind anyagilag.Azért nézik semmibe a munkát mo-on, mert a dolgozók megbecsülése hiányzik és a normális fizetés a legtöbb helyen nincs meg.
Kinek van kedve minimálbérét gürizni reggeltől estig és hallgtni a bukó főnökét, mikor ennél valóban lehetne jobb dolga is?Így tényleg elvesztegetett idő.De ha ugyanezért a munkáért annyit kapna mint külföldön, akkor fogadjunk, szívesebben járna be dolgozni, mert tudná, hogy a keresett pénzből szép javakat biztosíthat magának és a családjának.Na meg ha tudatában lenne, hogy megkapja majd a szabadságát és élvezheti is a munkája gyümölcsét.
Na ez megvan sok külföldi munkahelyen, azért mennek oda.
De egyébként valóban alapjából elcseszett rendszer ez.A rohanás, versengés a semmiért.Nehogy véletlenül kicsit megálljunk élni, mert akkor lanyhul a termelés, na meg a fogyasztás.Így az ember kb egy amőba szintjére süllysztette magát.
Versengés a semmiért, ez nagyon helytálló. Az a baj kiszállnék én ebből a gyorsvonatból, de tényleg nem szeretnék koldusként meghalni éhen. Nem tudom mit lehetne tenni. Rosszul érzem magam emiatt az egész miatt, hogy itt "hisztizek" meg van bennem egy kis szégyenérzet, hogy olyan mintha büdös lenne nekem a munka. Pedig biztos vagyok benne, hogy lehetne jobb is az élet, de ha nem is jobb, más.
Van az a szükségleti hierarchia piramis aminek a tetején van az önmegvalósítás, mint cél.
Itt van, aki nem ismerné. És nekem csak az a bajom, hogy itthon Magyarországon általában csak az elsőt valósítjuk meg, és a harmadikat TALÁN. A második (a biztonság) nem sok mindenkinek van meg. Az önbecsülés, és az önmegvalósításról szerintem sok mindenki nem is álmodhat. Hát milyen élet ez?
válasza:Ezt hozta a csodálatos civilizáció, a pénz lett az isten és minden erre épül .Mindenhol azt hirdetik ha nincs házad kocsid lcd tévéd ,mobilod akkor senki vagy, nem találsz párt sem és mehetsz az utcára, ahonnét már el is zavarnak mostanában.
És a pénz megszerzéséhez bizony be kell állni a mókuskerékbe, vagy lopni kell de azt büntetik .Néha,nem mindenkit...
Nekem sem tetszik ez ,soha nem tetszett.Ugyanúgy gondolom mint te, elvesztegetem az éveimet,folyamatosan azt lesem mikor telik le a munkaidőm vagyis az életemet várom hogy múljon már el! Ez elkeserítő.
Vannak szerencsések akik himihumi munkákból nagyot szakítanak és tényleg csak 3-4 órákat dolgoznak naponta vagy annyit sem ,no meg akiknek a pénz dolgozik, de ebbe a körbe nem tartozhat mindenki és nem is fog.Sajnos ez nem is iskolafüggő dolog.
Viszonylagos megoldásként marad egy önellátó kis gazdaság felépítése,messze mindentől, napelemmel ,kúttal ,közművek nélkül szinte 0 rezsivel és azt enni ami megterem ,a felesleget meg pénzé tenni, mert mindent nem lehet megtermelni magunknak.Mellette valami netes bizniszt tudok elképzelni, ami nem igényel nagy időráfordítást. Persze ez is meló de sokkal szabadabb és főnök uralom mentes .Igényeket persze le kell adni,sajnos egyszerre nem megy minden, hacsak nem nyerünk a lotton
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!