Átverés mindenhol?

Mindenkivel ezt csinálják, sőt fokozom: Ehhez nem kell állásinterjúra se menned. Én amióta dolgozok, megfigyeltem, hogyha valaki azt mondja, hogy vissza fog hívni, akkor az esetek 95%-ban nem hív vissza. Szóval ez manapság teljesen "normális dolog". Ezen felesleges felhúznod magad, hogy nem hívnak, nem értesítenek.

Az meg, hogy mit mond, meg mit gondol, megint két ellentétes dolog. Főleg egy cégvezetőnek kell, hogy legyen olyan képessége, hogy mosolyogva, a szemedbe nézve ráz kezet veled, hogy milyen jó csávó vagy, miközben teljesen hülyének néz adott esetben.

Gondolom még pályakezdő vagy. Nincs ezzel semmi baj, majd belejössz, hogy helyén tudd kezelni dolgokat. Hogy ne vegyél készpénznek semmit se és csak azt hidd el, ami már megtörtént, ne pedig amit ígérnek.

Sajnos túlkínálat van a legtöbb munkahelyre. Rengetegen jelentkeznek egy állásra. Így simán megeshet, hogy minden klappol, minden megfelelő de rajtad kívül még X ember ugyanúgy megfelel. Ilyenkor már szubjektív dolgok miatt döntenek, szerintem.

Hogy miért nem értesítenek ki? Ezt én sem igazán értem. Igazából csak egy körlevelet kellene írni, nem egy nagy dolog. Szerintem ez már csak lustaság. Megkapta amit akar a többiekkel már nem foglalkozik :S

"Ő azt mondja minden szép és jó, tetszik az önéletrajzom neki, a tapasztalataim oda valók. Pár napon belül minden esetben értesíteni fognak"

Az a baj, hogy ezt a 200 jelentkező közül így látja min. 50 esetben. És valami miatt másra esik a választás.. Nagyon nehéz ez ma.

túlkínálat van.

vezetőként elmondhatom, h mindezt amit itt leírnak , élőben megtapasztalom.

van h naponta bejött 10 ember jelentkezni.

csak velük elbeszélgetni is fáradtságos volt, és ez így ment nap mint nap, és mellette a cégügyekre is figyelni.

amikor meg konkrét állás volt meghirdetve, jöttek, mint az oroszok.

és bizony egy utolsó fajta munkakörre is 100 jelentkeztek, volt aki szó szerint könyörgött, amit vhol szánalmasnak tartok már.

és bizony igaz, akikkel beszéltem, még a legrosszabb munkakörre is azt vettem fel, aki a legszimpatikusabb volt, így formáltam a csapatot a magam kénye kedve szerint, de velük jó is volt dolgozni.

és tepert mindegyik, mert tudta, ha elront vmit , akkor repül.

sajnálom, h ezt így kell hallanod, de ez a magyar valóság, és nálam még szerettek is dolgozni az emberek, most gondolj bele, mi van ahol még a főnök is szemét??

velem is megesett már, h a több körös interjú első akadályát sikerrel vettem, a végén mondták h majd hívnak, h mikor lesz a második forduló, ehhez képest még ma is várhatnám, h csörögjön a telefon. pár héttel később érdeklődtem telefonon, e-mailben, hogy lássák komolyan veszem, szeretnék dolgozni. semmitmondó válaszok jöttek.

azóta természetesen találtam egy normális állást, ahol nem csak ígérgették, h értesítenek, hanem fel is vettek :)

az álláskereséssel kapcsolatban annyi a magam kis életbölcsessége, h sok békát kell megcsókolni, míg valamelyik végre királyfivá változik.

ne add fel, ne kezeld kudarcként a dolgot.