A munkabeli monotonitást hogyan tudom magamban fejleszteni, hogy jobban bírjam?

Na ez az ami szerintem abszolút nem fejleszthető. Vagy teljesen belefásulsz az egészbe, de akkor a személyiséged is elveszíted. Én is próbáltam, de képtelen vagyok elviselni a monotonitást. Pedig még csak nem is gyártósori összeszerelő munkáról beszélünk, hanem irodai monoton munkáról. Nekem a halálom. Sok mindenhez képes vagyok alkalmazkodni, de ehhez nagyon nem. Max pár hónapig kitartok, de már úgy hogy 1 hónap után a könnyeimet törölgetem a liftben. Van olyan munka is ami azt kívánja meg, hogy jó legyél atomfizikából. Nem minden munka vló minden embernek, és ez így van rendjén. Szerintem ezen nem kell változtatni, ráadásul a monotonitás pont nem egy hasznos dolog. Nem viszi előre az embert. Ha a túlélésed múlik rajta úgyis elviseled.

A monoton tevékenységek végzése közben gondolj valami érdekesre. A gyártósoron a cuccok pakolására úgysem kell túlságosan koncentrálni, közben remekül el tudsz töprengeni a legutóbbi olvasmányélményeden, vagy költhetsz fejben verseket, vagy akármi.

Ha nem bírod a monotóniát, nézz másféle munka után, vagy tanulj olyasmit, amivel aztán kreatív munkát végezhetsz. Én is utálom, dolgoztam egy évet irodában, egy életre elég volt. Nekem a tanítás vált be, azt szeretem, repül az idő, nem is érzem munkának. Keresd meg te is azt a tevékenységet, amivel örömmel keresed meg a pénzt. Nagyon sok ember simán tűri a monotóniát, mert ugyanakkor nagyon kényelmes és nyugis tud lenni egy olyan munka, és sokan nem bírják az újabb és újabb kihívásokkal, folyamatos változással együtt járó stresszt. Hagyd meg az ilyen munkát nekik!

Én lehetőség szerint a többiekkel dumáltam, így azért jobban ki lehetett bírni.

Régi kérdés, de mint ahogy én is ide találtam, más is ide fog és hátha tudok okosat mondani. Egy hónapja dolgozok gyárban, az első héten fel akartam mondani olyannyira elviselhetetlenül monoton. Végül maradtam, de mellette vállaltam másod állást, ami pedig étel futárkodás. Munka után és hétvégente csinálom, nagyon jól kizökkent a mindennapokból, plusz pénz, új emberek. Nem azt mondom, hogy innenstől ez az életcélom, de egészen élhető.