Milyen érzés ha az új munkahelyen nem vagy szimpatikus a kollégéknak? Mit tennél?

1. Ha SENKINEK nem vagyok szimpi, elgondolkoznék, hogy tényleg lehet, hogy szar ember vagyok.

2. Örülnék, legalább nem piszkálnak, és nem kell jópofizni.

Attól függ milyen munkahelyről van szó, ha tipikus gyári meló rajtad kívül 10-13 másik nővel/férfivel és ráadásul morgós kötekedős fajtájúak akkor se érdekelne.. Nem tetszhet egy ember mindenkinek, olyan emberek is vannak a földön hogy akár egy évek óta összeszokott műszakba, be megy az új dolgozó és mindent felborít mert neki úgy jó

Elsősorban a pénzért vagyok ott, másodsorban pedig bőven van elég barát ismerős munkahelyen kívül

21/F

"Vinnék be süteményt, gyümölcsöt és rendesen dolgoznék, próbálnék beolvadni közéjük."

Én nem nyaliznék így kérdező de te tudod.

Elég rossz érzés...

Nekem így volt az előző munkahelyemen... Én se vagyok szent, belátom, nem tudok könnyen azonosulni bárkivel. Az előző munkahelyemen, hogy is mondjam, nem olyanok voltak a kollegák, mint én. Buták voltak, kicsinyesek, pletykások. Semmiről nem lehetett velük beszélni, csak a földművelésről, állatartséról, esetleg idióta Családi titkok szerű tébvéműsorokról. Sokszor rosszul voltam a témáktól, ami lerendeztek, pletykáltak, bunkók voltak, műveletlenek. Ezért én nem is nagyon barátkoztam velük, inkább végeztem a dolgomat, szabadidőben meg olvastam. Nem tetszett nekik, hogy én fele annyi idős vagyok mint ők, de jobb pozicióban vagyok, kétszerannyi a fizetésem majdnem, mint nekik. EAztán jött egy új koleganő, aki az összesen túltett. Nem csak buta volt, de rosszindulatú is. Sokszor beszólt, csesztett hülyeségekkel, áskálódott ellenem a főnöknőnél. Mikor leépítésre került a sor, én mentem, mert én voltam az, aki nem integrálódott a közösségbe. Nagyon kiakaszott, mert tényleg én voltam ott az egyetlen, aki rendesen végezte a munkáját, ők csak pofáztak egész nap. Most új munkahelyem van, 1 kolleganőm van csak, aki hozzám hasonló értelmiségű, vele nagyon jól kijövök. nem csinál őgyet piszlicsáré dolgokból, tudunk beszélgetni bármiről, végezzük a munkánkat. Mostmár örülök, hogy elkerültem onnan, ténylegt nem nekemvaló hely volt. Tudom, hogy bennen is van hiba, nem tudok jópofizni olyanokkal, akik amúgy a hétköznapi életben nem érdekelnek. Zárkózott vagyok, jobban szeretek olvasni, mint hülyeségekről fecsegni állandóan. Nálad mi a probléma?

ma 18:32

Basszus, szóról szóra ugyanez volt nálam is. A főnöknőm és én ugyanazon a funkción voltunk(óvónők), csak ő mellette koordonátor is volt. Már az elején megmutatkozott, hogy mennyivel többet tudok nála, nem bírta elviselni, hogy jobban dolgoztam, több sikerem volt. A gyerekek imádtak, a szülők imádtak, elhalmoztak ajándékokkal, ő sosem kapott semmit, minden szülő utálta, mert mindenkivel olyan bunkó volt. Persze a kolleganők meg nyalták a seggét, és én lettem kitúrva. De ennek köszönhetően találtam meg az álommunkahelyet, imádom, amit csinálok, a kolleganővel is jól kijövök, minden rendben. A gyűlölköző, pletykás, rosszindulatú bandát meg otthagytam, hogy sűljenek a zsírukban.