Kollégám nem köszön, azt üzente kerüljem mert bajok lesznek. Hogyan ne mutassam ki, hogy félek tőle?

Két kolléga elkezdett rólam valótlanságokat állítani, az egyik nem is köszön a másik meg megüzente egy másik kollégával, hogy kerüljem el mert bajok lesznek.

Kicsit félek, egyrészt én nem tudtam soha megvédeni magam sem verbálisan sem fizikailag, mivel szorongós alak vagyok, ez látszik mert senkivel nem beszélek a kötelezőkön kívül. Sok mindent elhíreszteltek rólam és ez is hozzátett ahhoz, hogy mások se kezdeményezzenek beszélgetést mert gyanítják valóság amit hallanak rólam.

Nem akarok semmi olyat szinlelni nektek itt kedves gyk tagok, de tény, hogy az én munkahelyi helyzetem nagyon rossz, nem méltó az irigységre, kevesebbet keresek mint mások, munkakörülmények is felháborítóan rosszak, mégis azért vagyok még itt mert arányaiban itt többet keresek mint máshol és közel van, 15 perc séta. Igaz gyomorideggel megyek be, de csak mióta ez a hazugság terjedt el. Plusz kerülnöm kell a kollégát.

Utoljára beszéltünk akkor elmondta mi a baja, én elmondtam, hogy ez nem úgy van, viszont ő azt mondta, hogy DE! Így mivel hangosabb volt talán még én is elhittem, hogy igaza van.

Másik számomra fontos kérdés, így az emberekkel való nem kommunikálásra, ha találkozok vele akkor keressem a tekintetét? Mert egy rossz élmenyem van ezzel kapcsolatban, suliba egyszer szétvágták a kabátom és szóltam.a tanárnak, én azt mondtam, hogy legyen kedves előbb elengedni, hogy elérjem a buszt, ne kelljen 30 percet fáznom, az meg megnézte a kamerát és kiderült mi lett a kabátommal, akkor a srácok árulkodósnak neveztek, ha megláttak köpködtek egyszer csak elmentem mellettük nem is néztem rájuk és ez zavarta őket majd egy nagyot rugott az egyik az oldalamba aztán mentőbe ébredtem. Ha néztem volna mi van, fel tudok készülni, de én lefele hajtottam a fejem így nem láttam mi készül. Gondolom így fontos a szemkontaktus..