Szerintetek kinek való az alkalmazotti és kinek a vállalkozói lét?

15 év alkalmazotti lét után lettem vállalkozó, nekem sokkal jobb így, de nyilván vannak szakmák, ahol nem igazán kivitelezhető, hogy valaki vállalkozó legyen.

Én szeretem, hogy a magam ura vagyok, nincs főnököm, és ha valami nem tetszik, valtoztathatok rajta. Amíg alkalmazott voltam, ráadásul állami szférában, senkit nem érdekelt, hogy én mit szeretnék, az volt, ami volt, és kész.

37/N

Ha jól keresel alkalmazottként akkor nem nagyon érdemes vállalkozni.

Alkalmazottként a munkaidő végével elfelejted a munkát, vállalkozó éjjel nappal pörög.

Sok a gond, a rizikó.

És egy jó ötlet is kell hozzá, ami sok vállalkozóból hiányzik.

Pl. mindig nevetek, amikor három havonta nyílik egy vietnámi, koreai, kínai étterem ugyanabban az üzlethelyiségben, és mind tönkre megy.

Nem látják a fától az erdőt.

Magyarországon kevés a valódi vállalkozó. Ez sokszor adó elkerülési trükk. Ami problémás etikailag, de ha valakinek nem jó az anyagi helyzete akkor érthető lehet. De az, hogy már jó módú emberek használják az tényleg problémás.

A vállalkozó, akkor lenne igazán tisztelendő dolog, ha valaki tényleg valami új értéket teremt ezáltal.

Vagy akár lehetne az is, hogy csak függetlenebb legyen, de ekkor tényleg oda kell figyelni, hogy ne valahogy korrekt e az egész és nem csak valami alapvetően ártó dolog lesz.

Én alkalmazott vagyok és soha nem is akarok vállalkozni. A vállalkozáshoz rengeteg energia kell és rengeteg nem szakmai munka. Én meg a szakmámat akarom csinálni, nem pedig az egyéb bürokratikus dolgokkal, reklámozással, ügyfélkereséssel stb foglalkozni.

Alkalmazottként van munkaidőm, még ha rugalmas is, teljesül a munka-magánélet egyensúly, fix bevételem van, van fizetett szabadságom stb stb.

Nekem baromi kényelmes, hogy elvagyok homeofficeban opcionálisan bejárok a kedvem szerinti városban az irodába, nem kell nagyon megerőltetnem magam, vannak üresjáratok, fizetik a képzéseimet ha szeretnék ilyesmit, van lehetőségem részmunkaidőre és nagyon jól keresek. Így is meg tudom mondani, ha egy feladat/projekt nem tetszik (persze bizonyos keretek közt), választhatok csapatot/projektet. A főnök meg a csapat meghallgatja a véleményem (ez már gyakornok korom óta így van).

Igazából számomra csak hátránya lenne a vállalkozás indításának. Nekem teljesen megfelel hogy kiélhetem magam alkalmazottként a munkámban, de ha akarok akkor csak kummantok, van beleszólásom a dolgokba amennyire szeretném stb. Ja és nettó 700k-t keresek (amikor teljes állásban dolgozok, jelenleg csak nettó 600k) pályakezdőként.

23N

Szerintem annak való a vállalkozás, akinek van egy álma és alkalmazottként nem tudja megvalósítani (talál egy piaci rést, ért valamihez, van benne proaktivitás, kitartás, hajlandó pénzt és rengeteg energiát ölni bele, nem ijed meg, ha nem térül meg egy év alatt). Vagy ha valakinek így éri meg csinálni amit csinál, nem érdekli a stabilitás.

Nagyon sok embernek nem szabadna vállalkozónak lennie, addig amíg nem végez el egy képzést, hogy tudja mivel jár. Nyilván nem kötelező, de amikor bárki az lehet bármivel, aztán azt se tudja, hogy hogyan kéne elindulnia, valaki más oldja meg helyette, na itt kezdődik a gond. És nagyon sok vállalkozónak fingja sincs hozzá, hogy hogy kéne vállalkozni.

Én nem lennék vállalkozó, az fix, látom a másik oldalról (könyvelési oldalról).

Nézőpont kérdése. Kinek miért...

Én képtelen vagyok egy ponton túl tolerálni a hierarhiát. Gyűlölöm amikor valaki pofázik nekem és beakarja osztani az ÉN időmet. Maximumot vár minimálsi fizetésért cserébe.

Vállalkozó csak azért lennék, hogy bizonyos kötöttségektől szabaduljak. De sajnos a vállalkozói létnek meg egyéb hátrányai vannak.

Így hát érthetően választanám a vállalkozó férjet, mint altarnatívát. Így besegítenék neki. Nem magam kéne vállalkozzak, de nem lennék beosztott sem.

Valahol a kettő között tudnám elképzelni magam.

Viszonlag fiatalon, a húszas éveim közepén indítottam vállalkozást. Nekem nem jött be, alig több, mint egy év után meg is szüntettem, és visszamentem ugyanazt csinálni, csak alkalmazotti státuszban egy cégnél.

Az okok: rengeteg szarság van, amire oda kell figyelni. Én nem értek az adóügyekhez, szóval meg kellett bíznom egy könyvelőt, ha az eszközök elromlottak, én cseréltem, könnyű fizikai munkáról van szó, és mikor lesérültem, azokra a napokra, mikor nem tudtam dolgozni, nem, hogy nem kaptam táppénzt, de még kötbért is kellett fizetnem azoknak, akiknek nem tudtam időben teljesíteni. Ami egyébként teljesen jogos, csak én ott értettem meg, hogy ez nem arról szól, hogy nem kell hatkor kelnem, és akkor dolgozok, amikor akarok, hanem ha pl. nem egy csontot törtem volna el, hanem rákos lennék, akkor ki tudja, meddig esnék ki a munkából, és csak magamra számíthatok ez idő alatt. A másik, az a személyiségem: nekem sokkal jobb, hogy van egy felettesem, aki beosztja helyettem a feladatokat, és pl. elküld szabadságra, vagy műszak alatt szünetre. Mikor nem volt felettesem, nagyon túlhajszoltam magam, 14-16 órákat toltam le úgy, hogy nem ettem, és nem ittam elég vizet, kimerült voltam, többek közt emiatt is sérültem meg. Tudom, hogy nem ez az általános, sőt, gyakoribb az, hogy rabszolgahajcsárként működik a munkahely, de nekem szerintem vannak problémák a teljesítménykényszeremmel, és pont olyan munkahelyeket sikerült kifogni, ahol ez kordában van tartva, és köteleznek arra, hogy legalább a minimum szünetet kivegyem, meg a minimum pihenőidő meglegyen két műszak közt.